Visszavonhatatlanul itt a tavasz, még a levegőnek is más illata van, mint néhány héttel ezelőtt. Felébredünk lassan a kicsit unott téli nyugalomból. Hétvégenként megindul a kertészkedők lelkes hada a kiskertek felé, ki a négy fal közül, a lélekgyógyító napsütésbe. A Duna-parton is megszaporodik a télen csak elszánt fanatikusokból álló futók tábora, itt is, ott is feltűnik egy-egy újabb próbálkozó, akit a jó idő csábított mozgásra.
Én is a lábaimban érzem ilyenkor már az út hívását. Menni kell, ha jut rá idő, nem gondolkodva, nem rágódva problémákon, megoldani való feladatokon, csak csendben hagyni, hogy a menetrendszerűen megérkező, jóleső fáradtság tisztára mossa az ember fejét.
Hogy mi a jó a gyaloglásban, a testet-lelket átmosó, saját magunknak ajándékozott órákban? Márai Sándor szavait kérem kölcsön a válaszhoz:
„Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben.”

Szilágyi Irén

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás