Kapcsolók és kapcsolatok

Nem először jártam a konverter csarnokában, de még sosem gondoltam bele korábban, vajon hány és hány villanymotor működhet ott egy időben? Az embereken kívül mindent villamos meghajtás mozgat. Még a daru által emelt üst közeledtét jelző sziréna is kapcsolódik valamiféle villamos irányításhoz.

Az acélgyártókat jobban ismerjük, mint az itt dolgozó villamos szakembereket. Szó szerint háttérből támogatják a termelést, a kapcsolószekrények terméből, amely a konverter oldalán húzódik végig, az üzemcsarnoktól elzárva.

Kilométeres körzet
A konverterhez vezető folyosó előtt, az ablakon mutat ki Gráczer Csaba, az Acélmű villamos üzemének vezetője:

– Villamos szempontból hozzánk tartozik a konverter- és a FAM-üzem, illetve a két nagy üzem perifériális területei (vízművek, szűrőházak, feladó szállítószalag-rendszerek stb.), valamint tíz villamos alállomás 0,4kV-os része. Ameddig a szem ellát, több száz villamos berendezést kezelünk, az épületvilágítástól a PLC-rendszereken át a szabályozott hajtásokig – mondja.
A tenyérben elférő villanymotoroktól a két füstgázelszívó 2,5 megawattos motorjáig minden villamos berendezés karbantartása, felújítása a feladataik része. Ismerniük kell az összes villamoshálózatot, kilométernyi vezetékek kezdetét és végét, kapcsolók helyét, szerepét. Tudniuk kell, hogy mi mit, mikor, hogyan mozgat, és honnan kapja a villamos tápellátását. Hozzáértésük a villanyszereléstől a számítógépes folyamatszabályozásig terjed. Az üzem széles körű feladatait villamosmérnökök, elektrikusok, villanyszerelők látják el, nappalos csoportjukhoz tartozik egy lakatos-hegesztő is. A FAM-nál és a konverternél is folyamatos műszakban dolgoznak a néhány fős csoportok. Laikusként arra gondolok, a helyismeret itt nagy érték lehet.
– Villanyszerelőként kezdtem ’88-ban, majd elektrikus, elektronikaszerelő, üzemmérnök, üzemvezető-helyettes és üzemvezető lettem – sorolja pályája lépcsőit Gráczer Csa­ba. – Régi, bonyolult, orosz berendezéseken kezd­tem, rengeteget tanultam az idősebb kollegáimtól – teszi hozzá.
Azt már én jegyzem meg, hogy ehhez a pályaívhez másutt is tanulni kellett. Szavaiból kiderül, ez az első munkahelye és munka mellett szerezte meg diplomáját.
– Tanultam 2000-ig, utána még szakmai tanfolyamokon vettem részt. Érdekel az újdonság – teszi hozzá –, bár mostanában a szabadidőmet főként a családom és a hétéves kislányom tölti ki.
Megtudom, hogy nem véletlen a szakma- és munkahelyválasztása. Édes­ap­ja itt dolgozott, az elek­tro­kemencénél.
Folyamatos a fejlődés a szakterületükön. Jelenleg négy mérnök dolgozik 2016 őszétől az I. FAM huszonöt éves vezérlő- és megjelenítő rendszerének kiváltásán. Az új program tesztelése folyamatban van, majd az augusztusi nagyjavításra tervezik a teljes rendszer beépítését, beüzemelését.

Szekrényekbe zárt szakma
Mondhatnám, hogy titokzatos, de valójában laikusnak kevésbé látványos a konverter villamos kapcsolóterme. Végeláthatatlan hosszúságban egymás mellett szürke szekrények sorakoznak. Némi élet a nyitott ajtók mögül látszik, ahogy megvillannak a színes kijelzők még színesebb apró számokkal, jelölésekkel. Üvegfalak mögött, számítógép előtt dolgoznak néhányan. Van egy klimatizált szoba is, ahol számítógépek működnek monitorokkal. Ide csak szükség esetén néznek be, hogy megjelenítsék a képernyőkön a jelzett hiba esetleges helyét. Szemben még működik a régi, orosz kapcsolórendszer maradéka, fekete alapon nagy kapcsolókkal, tiltó táblákkal.

Lóth József hajtástechnikus a számítógépét hagyja ott, hogy megismerkedjünk:
– Ezen a helyen tizenhét éve dolgozom. A műszerüzemben kezdtem műszerszerelőként még ’88-ban. Munka mellett leérettségiztem, később megszereztem az ipari elektrotechnikai technikus képesítést, közben Sándorházán folytattam a munkát, az Acélszerkezeti Kft.-nél. 1999-ben belekerültem ott a csoportos létszámleépítésbe. Ezt követően az Acélmű darukarbantartáshoz vettek fel villanyszerelőnek, onnan kerültem ide, a villamos üzemhez. Itt érdekesebb a munka. Az Acélműnél több száz villamos gép működtetése, technológiai igény szerinti vezérlése minden nap hoz új, megoldandó feladatot – mondja, majd szakmája nyelvén beszél a technológiáról, energetikai szempontokról, kezelhető áramhatárokról. Néhány mondatból kiderül: ez a munkája és a hobbija is, elektronikával foglalkozik vállalkozóként is. Mikor pihen, merül fel bennem a kérdés?
– Az éves szabadságomat decemberben veszem ki, ezt a lehetőséget megkapom idebenn. S hogy mit csinálok decem­berben? Lehetőleg semmit! – hangsúlyozza, de kiderül: a kocsiját látják a szomszédok, és ha már itthon van, jönnek a kérések, hogy megcsinálhatna ezt-azt, amiben villamos áram bujkál… Régi időkre terelődik a szó:
– Öreg, elavult berendezéseket folyamatosan cserélünk le, korszerűsítjük őket. Illeszteni kell a régihez az újat. A régi orosz szabályzás 1700 kilós szekrénysor volt, csavarhúzóval, villáskulccsal javítottuk, relékkel vezéreltük. Az új 40-60 kilós, processzorvezérelt hajtásokat már laptoppal állítjuk be. A számítógépes folyamat­irányítás részei. Legnagyobb kihívásuk a por és a meleg, amit az orosz berendezések jobban kibírtak.

Nagy Attila elektrikusnak is első munkahelye a vasmű, az üzemnél ’94 óta dolgozik:
– Itt voltam tanuló, megfogott ez a szakma, a miliő. A régebbi időkben jobban kerestünk a vasműben, mint akik kint dolgoztak. Itt tartott ez is, de nem minden a pénz. A kollektíva megtartó erő…
Munkáról, napi feladatokról folytatjuk a szót:
– Villamos berendezéseket üzemeltetünk, egymást érik a feladatok. Mindig párban, legalább párban dolgozunk. A helyismeret megszerzéséhez kellett két-három év, ma már nem érnek meglepetések.
Közben megérkeznek a kollégái, előkerül az otthon összerakott falatoznivaló. Az órára nézek, elmúlt egy óra, közeledik a műszak vége. Jó étvágyat kívánok, elköszönök.

Jakab József villamos mű­­vezetővel a maradék orosz berendezések mellett be­szélgetünk:
– Harminc éve dolgozom itt, ez az első munkahelyem. A szakma szeretete, a tanulási, előrelépési lehetőség tartott itt. Az első szakközépiskolás osztályban végeztem. Minden új volt itt. Ilyen régi, orosz technikát nem tanultunk. Nem mondanám, hogy vonzó volt, amikor idekerültem, inkább érdekesség. A továbbiakban folyamatos fejlődés, fejlesztés részese lehettem. Sokrétű a területünk, hozzánk tartozik az ötvözőtároló, a mészmű, a vízmű összes villamos berendezése a világítástól a motorokig. Egy üzemelő konverterhez több száz motor tartozik – és itt akár be is fejezhette volna a mondatot, de szenvedélyesen magyarázza, remélve, hátha megértem, mi minden fut össze az óriás acélgyártó berendezésről, a mellettünk lévő, embermagasságú szekrényben. Néhány szóból kiderül, hogy részt vett a fejlesztésben tervezőként és szerelőként is. Akkoriban járt főiskolára. Ebben a körben természetes a tanulás, a szakmai fejlődés.
– Szeretem a szakmámat, édesapám is villamos szakemberként dolgozott a FAM-nál – árulja el érdeklődése gyökereit. Kérdezem, hogy lesz-e folytatás a családjából?
– Lányom van, ő még kicsi…
Még váltunk néhány gondolatot a fizikai igénybevételről, kábelhúzásról, lehetetlen helyeken elhelyezett villanymotorok megközelítéséről. Azt már magamban jegyzem meg, hogy egy egészen másfajta gondolkodás kell a villamos áram megértéséhez.

Kaszás Éva


Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás