SZÉPSÉGET HOZ AZ ÉLETBE

Biztató találkozásom volt Vász Györgyné Margittal, aki negyven éven át dolgozott a vasműben, miközben kitanult néhány népművészeti mesterséget, nem is akármilyen színvonalon.

 

Könyvelőként, statisztikusként kezdett, volt a kokszolónál, a hengerművekben, majd a negyedik gyermeke megszületése után raktáros lett. Precízen, pontosan elvégezte a munkáját, de élete a családja körében, a kézművességgel teljesedett ki.
– Anyó­som hívott egyszer, hogy menjünk el az MMK hímzőkörébe. Valamikor rajzoltam, vonzott a szépség, az alkotás, de aztán jöttek a gyerekek…
Időközben három lánya és fia felnőtt, a kézművesség pedig szenvedélyévé vált. Találkozásunkkor éppen Békéscsabára, egy textiles konferenciára rakta össze alkotásait. Meglepve jegyeztem meg, én úgy tudtam, bőrműves. Elém rakott munkáiból kiderült, nem tévedtem. Gyönyörűen díszített táskákat, piros-fehér báránybőr kesztyűt, sapkát, különös mintájú dobozokat rakott elém.
– Egy nyári hímző­tá­borban bőrösök voltak velünk együtt. Megtetszett a munkájuk, belekóstoltam, majd a Hagyományok Házában, Budapesten kitanultam a mesterséget és beleszerettem. Azóta is járok mindenféle, bőrrel kapcsolatos előadásra. Megtanítottak bennünket arra is, hogyan nézzük a múzeumi anyagokat, hogyan tervezzük meg a magunk munkáját. Ami ma nehézség a kézművességben, az az alapanyag-beszerzés. Megszűntek a gyáraink, ma alig kapható rendes pamutcérna, nem is beszélve a bőrről. Lábon viszik külföldre a marháinkat, ott dolgozzák fel, odakerül a bőr is…
Beszélgetés közben, az elejtett mondatokból sok minden kiderül. Megmaradt Margitnak a hímzés is, és ha a darab megkívánja, csipkét készít, vagy sző.
– Az alkotás gyönyörűséget hoz az életembe, minden darabot örömmel készítek. Persze, annak idején megküzdöttem én is, mire kiismertem az anyagokat, technikákat. Fontos, hogy használati tárgy legyen a készítendő darab, ne a szekrénynek készüljön. A lányaim szeretik a munkáimat, örülnek minden egyes darabnak.
Hosszasan beszélgetünk még a kézimunka szeretetéről, a hagyományok továbbadásának fontosságáról. Megtanította a családban a hímzést, a szövést, de még nincs folytatás. Talán majd az unokák, velük nyáron nemezt készített. Az autentikus motívumok, minták, formák továbbvitele Margit életében több, mint hobbi. Lelkes csapatban hallgat néprajzi előadásokat, gyűjt mintákat, tervez új darabokak, tudását konferenciákon, táborokban, kézműves vásárokon bővíti.
– A hímzés nehezebb, tovább tart, a bőrhöz több fény kell, jó, ha minden oldalról jön. Öltögetni este szoktam, hallgatva a televíziót. Aki teheti, menjen el a Hagyományok Házába, tanuljon meg valamit, próbálja megvalósítani álmait, ahogyan én a bőrben. Nem is tudjuk, amíg nem látjuk, mennyiféle gyönyörűséget rejt a magyar kézművesség!
Miközben kezemben forgatom bőrkötésű könyvét, csak helyeselni tudok. Lám, a kultúramentés otthon kezdődik, egy étkezőasztalnál, családi körben, ahogyan Margitéknál. Tényleg nagyon jó lenne, ha a fiatalok is „rákapnának”. Mielőtt elköszöntem, Margit még megpróbálkozott:
– Kezdetnek a szövés? A szövőszék kis helyet foglal...

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás