Mielőtt bármit kérdezhettem volna Regős Borbálától, a műszaki támogatási főosztály informatikusától, egy szál gerberát nyújtott át. Szemüveg nélkül nyúltam a virág felé. Aztán megállt a kezem, elakadt a lélegzetem. Papírból készült a virág élően hű mása, különálló szirmokkal, levelekkel, a közepén apró porzókkal.

 

Az alkotó erős tiltakozással fogadta ámulatomat:

– Nem én terveztem, én csak kinyomtattam a Canon kreatív oldaláról a makett tervrajzát, kivágtam és összeragasztottam. Nem hiszem, hogy ez művészet…

Lehet, hogy „csak” kivágja, összeragasztja az útmutatások szerint, de mindezt művészi fokon teszi Borbála. Többször hangsúlyozza, a tervezőket illeti a dicséret, akik síkba rajzolják a térben összeálló maketteket. Még összeállítási útmutatót is adnak minden egyes darabhoz.

– Régebben is hajtogattam papírt, kedveltem az origamit. A kisbéka még ugrott is. Folytatásként a fiaimnak készítettem háromdimenziós Star Wars-figurát. Nem tudok rajzolni, faragni, ők a művészek, akik megálmodták és a terveket elkészítették. Nekem kihívás a makettek összerakása. Elindítom a zenét, leülök, és a kezembe veszem a papírt. Teljesen kikapcsol ez a tevékenység, egyfajta szenvedély.

Meglepő, hogy nem tartja meg az elkészült darabokat:

– Jobb adni, mint kapni. A családot már elárasztottam, de készítettem darabokat a kollegáimnak, általam kedvelt zenészeknek is. Legeslegjobb az a pillanat, amikor átadom az aján­dékom, érzékelem a meglepődést, a másik örömét, látom a mosolyát.

Játékmackók ülnek egy vitrinben. Látszatra, mint gyermekkorom brummogói, csak kézbe véve tapasztalható meg papír mivoltuk. Mozog a karjuk, a lábuk, forog a fejük, csak éppen pillekönnyűek. Mellettük a hóbagoly feje forog, a dobfelszerelés mozog, a gitár is valósághű modell, akárcsak a hegedű.

– Matt fotópapírt használok, 170 grammost, A/4-es formátumban nyomtatok, tintasugaras nyomtatóval – avat be a műhelytitkokba Bori. – Ahol az olló nem fér be, ott sziluettvágóval dolgozom. Kirakom az asztalomra a papírdarabkákat. Megesett, hogy a huzat elvitte valamennyit. Sok-sok ragasztót próbáltam ki már. A pillanatragasztó nem folyik meg, fogpiszkálóval viszem fel. Most nagy reményt fűzök egy különleges papírhoz, amire úgy hívták fel a figyelmem. Egy pegazus elkészítését tervezem, amelynél több réteg papírt kell egymáshoz illesztenem. Egy milliméter pontosságú modellnél ügyelni kell, hogy ne legyen csúszás. Nagy kihívás lesz…

Az egyik irodából egy piros, keleti állatfigurát hoz ki. Nekem sárkány, de lehet, hogy egy mesebeli oroszlán Kínából. Ünnepi felvonulásokról készült fotókon látni hasonlót. Annak, amit most a kezembe vehetek, mozog a szája, a szeme. Tudom, hogy papírból van, de mégis több mint egy papírfigura. Megmagyarázhatatlan módon élőnek tűnik. Bori valamit hozzátesz a nyomtatáson, a vágáson, az összeillesztésen túl a makettjeihez. Talán egy darabkát a lelkéből. Ettől lesz több ez az egész, mint játék a papírral.

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás