Freskónak ismerjük, pedig szekkó

A Vasmű főbejárati kapuján közlekedve naponta sétálunk el egy művészeti alkotás alatt, s bár néha-néha elgyönyörködünk benne, talán sejtelmünk sincs arról, mekkora jelentőséggel bír. Domanovszky Endre 1955-ben elkészült, Kossuth-díjat érdemelt szekkója már több mint hatvan éve díszíti a Dunaferr főkapuját.

A művészeti szakértők által mintegy 300 millió forintos eszmei értékűre becsült, Munkás-paraszt szövetség című falfestmény 1990-ben komoly felújításon esett át. Gigászi feladat volt a 17 x 3 méter nagyságú, több mint ötven négyzetméteres műalkotás restaurálása. Egy gyermekkori barátom révén alkalmam nyílt megismerkedni Przudzik József festőművész-restaurátorral, aki a műalkotás felújítását végezte.
A művész balatonföldvári otthonában fogadott, s olyan kirándulás volt ez számomra, amit sosem felejtek el. Mintha csak egy múzeumba léptem volna be: gyönyörű szobrok és festmények mindenütt. Az idén kilencvenedik életévében járó idős úr meglepő frissességgel, odaadással és fiatalos lendülettel mesélt életéről, munkásságáról.
– Hogyan merült fel az ön neve a freskó restaurálásával kapcsolatban?
– Nos, talán kezdjük ott, amit sokan nem tudnak: ez a műalkotás nem freskó, hanem szekkó. A legnagyobb eltérés egy freskóhoz képest, hogy ez betonfalra, szárazanyagra festett temperakép, ami sajnos állandó reakcióban van a környezetével, például folyamatosan felveszi a betonból a vizet. Ezért is kell bizonyos időközönként állagjavító munkálatokat végrehajtani rajta. A személyemhez visszatérve: 1951-ben kezdtem meg tanulmányaimat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Személyesen ismertem Domanovszky Endrét, engem még tanított.
A nyolcvanas évek végén a vasmű akkori vezetése szerencsére pontosan tudatában volt annak, hogy az idő próbára teszi a képet, állaga romlik, megjelennek rajta bizonyos elváltozások. Felkeresték a művészeti szövetségünket a kép javításának igényével. Engem kértek fel a feladatra, hogy egyrészt állapítsam meg a probléma mértékét, valamint végezzem el a műremek megóvása érdekében a szükséges munkálatokat. Én pedig természetesen szíves-örömest vállaltam el egykori tanítóm alkotásának „megmentését”.
– Mit jelentett ennek a műnek a restaurálása, egészen pontosan milyen beavatkozásokra volt szükség?
– Szakmai szempontból addigra már rutinfeladat volt számomra ez a munka, de miután igen megtisztelve éreztem magam attól, hogy Domanovszky munkásságának kicsit részese lehetek, igyekeztem még a szokásosnál is alaposabb és precízebb munkát végezni. Nagyon fontos volt számomra ez a kép, és ma is az.
Különféle állagmegőrző beavatkozásokat hajtottunk végre. Feltártam, majd dokumentáltam a mű anyagának alkotórészeit. Kiderült, hogy Domanovszky használt olyan anyagokat is, amelyek a dunaújvárosi levegővel reakcióba lépve oxidálódtak, ezeket az alkotórészeket konzerváltam. Mint már említettem, nagyon sajnálatos, hogy betonon nyugszik a festmény, így a vízzel való érintkezés színbéli elváltozásokat okoz.
– Kérem, végezetül meséljen kicsit a jelenlegi időtöltéseiről: mivel foglalatoskodik manapság?
– Természetesen a munka nem áll meg, jelenleg is több kiállításom várja a látogatókat itt Balatonföldváron. Az utóbbi időben gyakran kérnek fel különféle, művészeti témájú előadások megtartására is.
Beszélgetésünk vége felé, miközben az idős mester az autómhoz kísér, észreveszem a házat, kertet díszítő szobrocskák armadáját is. Kérdésemre válaszként elhangzik, hogy természetesen ezeket az apró kis csodákat is egytől egyig ő készítette. Ereje, alkotókedve töretlen.
Cserháti Péter Pál

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás