„Az akkor volt, ez meg most van”

Mit is kívánjak azoknak, akik az üzem gondjaival foglalkoznak? – tette fel önmagának a kérdést Horváth László, a DBK Kokszoló Kft. nyugdíjas műszaki igazgatója. Visszaemlékezésében eljutunk a válaszig…

Az elmúlt hatvan évre visszaemlékezni, az emberekre, az eseményekre és akár a kudarcokra, „két emberöltőre”, ahogy Arany János írta, nem egyszerű dolog, de Horváth Lászlónak rengeteg emléke van.
– A Veszprémi Vegyipari Egyetem ásványolaj- és szénfeldolgozó szakán frissen végzett fiatal mérnökök közül többen is fogták a bőröndjüket és 1956. május elején megérkeztek Sztálinvárosba, az épülő gyárba. Ekkor már a Kokszoló Gyárrészlegnél dolgozott a Szegedi Tu­dományegyetemen vég­zett Czirbus István. Csatlakoztunk hozzájuk: Veszprémi József, Pazsitzky István, Gerencsér Pál, Kiss István, Imre Gyula, Imre Gyuláné és jómagam is. Az elméleti kérdésekben felkészült fiatal műszakiak csapatára a gyakorlati feladatok, problémák megoldásának sora várt. A havi bérünk ezer forint volt, a megélhetés költségei mellett illett Békekölcsönt is jegyeznünk.
A fizikai dolgozók jelentős része eltérő iskolai végzettséggel a mezőgazdaságból érkezett. Számukra gépkezelői és vegyipari szakmunkás tanfolyamot indítottunk. A szakmai, üzemi ismeretek elsajátítása után egyre több dolgozónk szerzett magasabb képesítést, ezáltal többen művezetői, üzemvezetői beosztásba kerültek.
A technológiai berendezések megismerése nem okozott nehézséget, annál is inkább, mert ideérkezésünkkor a termelőberendezések még nyitott állapotban voltak. A munka végrehajtását szigorú ellenőrzés követte. Pilter Pál főmérnök három-négyhetente a műszaki tanácsteremben magához rendelt bennünket, érdeklődött a feladatok végrehajtása, a terveink és meglátásaink felől.
A váltóműszakos munkarend sok terhet rótt ránk, tudtuk, hogy folyamatos üzemmenettel kell számolnunk. A kemenceüzem indulásával egy időben a vízszolgáltatás, gázelszívás, részleges gáztisztítás, illetve a melléktermék kinyerése is megindult. A gázelszívás hűtése után a gáz ammónia-mentesítése vált szükségessé. A kénsavkezelés nagy odafigyelést igényelt.
Az indulás előtti időben a szénelőkészítő és a szénmosó üzem képezte a szénelőkészítő gyárrészleget. A kemenceüzem feladata a koksz gyártása és osztályozása volt. A gázkondenzációs üzem az ammónia, a fenol és a piridin kinyerését végezte, fontos feladat volt a benzol kinyerése, könnyű és nehéz benzolra való szétválasztása – ezek a Kokszoló Gyárrészleghez tartoztak. A kén kinyerése, a benzol finomítása, a kátrány, a naftalin feldolgozása, valamint a szurok előállítása a Vegyi Gyárrészlegre hárult. A későbbiekben vonták össze a gyárrészlegeket gyáregységgé.
Nehéz belegondolni, hogy majd’ négy évtizedet a Dunai Vasműben dolgoztunk, előtte együtt tanultunk az egyetemen, most pedig visszaemlékezünk barátokra, feladatokra. A jelen idő egy kínai mondást juttat az eszembe: Az akkor volt, ez meg most van.
Mit kívánjak azoknak a fiataloknak, még aktív korú kollégáknak, akik az üzem gondjaival, hatékony működésével foglalkoznak? Azt, hogy legyen hosszú távra biztos munkahelyük, legyenek becsületes munkatársaik és olyan barátaik, akikre támaszkodhatnak. Úgy dolgozzanak, hogy megbecsüléssel gondoljanak majd rájuk. Egy tollforgató barátom gondolata cseng a fülembe:

„Kérnék én leveles pogácsát, tavak és tengerek ízes kincséből,
Erdők és szőlőhegyek kínálatából, ózon tiszta levegőből
És örök barátságból: sokat, sokat…”

Szente Tünde

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás