Fejér és Tolna megye határánál fekszik Alsószentiván, Dunaújvárostól harminc kilométerre, a Dél-mezőföldi Tájvédelmi Körzet szélén. A falu polgármestere innen indul dolgozni a gyárba, minden hétköznap hajnalban.

Lágy lankák védelmében húzódik meg a település, kiegyezve a Teremtővel, egyaránt illeszkedve az erdős ligetekhez és a megművelt földekhez. Idilli a hangulat a verőfényes tél eleji napsütésben, élvezve a déli órák még kényeztető melegét. A hajnal azonban itt is önfegyelmet kíván. Ahhoz, hogy Husvéth Imre öntödei vezető olvasztár műszakkezdésre beérjen, négy óra körül kell kelnie. Szentiváni és alapi kollégáit háromnegyed öt körül szedi fel, még éjszakai sötétben. Jó is ez így, legalább nem látják, mit hagynak hátra a gyári munka kedvéért…



Délelőtt a vasműben
Értem én, hogy vonzó munkahely a vasmű egy férfi számára, mégis kibuggyan belőlem a kérdés az ívkemence mellett:
– Hogy jut eszébe egy fiatalembernek erdők, mezők, tavak mellett az öntő szakma?
– Igazából repülőgép­szerelő szerettem volna lenni, de kevés volt hozzá a tanulmányi eredményem. A csepeli iskolában felajánlották az öntő szakot. Kamaszként kiszabadultam a faluból, kicsit elvarázsolt a város, és maradt az öntés. Imádom Alsószentivánt, eszemben sem volt, hogy innen bármikor elköltözzek. Csodálatos hely, őszintén mondom, hogy kevés ilyen szép környék van az országban. A vasműbe való bejárást vonatozva kezdtem, Alapon tudtam felszállni, télen-nyáron több mint tíz kilométert kerékpároztam a vasútállomásig. Később a műszakos buszjáratok könnyítettek a dolgon, csak Alap széléig kellett mennem, az úgy öt kilométer. Most többen járunk egy autóval, ez már igazi kényelem!
Szürke és fekete színek alakítják az ívkemence környezetét. Különféle anyagok mellett termetes lapátok támaszkodnak, a mérlegen kidekázott ötvözők takaros dombocskákban várják a sorukat. Sötét üveg mögötti helyiségben rakja össze reggelenként a napi programot Imre, majd időt szakít a szomszédos étkezőhelyiségben egy kávéra. Itt észrevétlenül jön el a nappal, az időt az acélgyártás üteme szabja.
– Engem megfog, hogy egy kupac vasból mi lesz a végén. Megfog a folyékony fém látványa, a csapolás, az öntés. Mindig más, mindig van benne valami plusz. Akkor lenne baj, ha megunnám – bizonygatja a nyilvánvalót, a pár méterre fortyogó fém varázsát. Acélgyártásra terelem a szót, a számomra misztikusnak tűnő precíz ötvözetekre:
– Mintát veszünk ötvözés előtt, amit csőpostával elküldünk a laborba. A kapott eredményeket ismerve állítom össze a megkívánt minőséghez szükséges ötvözőket. Itt is lehet korrigálni, akár a konyhában, ha túlsózza a levest – magyarázza. Példaként szaknyelven különféle acélminőségeket emleget, karbontartalommal, krómmal, alumíniummal, de én régen tanultam kémiát… Általában két adag öntésre való fémet gyártanak irányításával délelőttönként. A műszak végén irány a fürdő, majd a többiekkel a kocsinál találkozik.

Az (al)polgármester délutánja
Egyszerű Alsószentiván településszerkezete, fenyőkkel övezett út vezet a polgármesteri hivatalig. Itt sem kell folyosókon bolyongani, a bejárattal szemben rögtön ott a polgármester irodája. Nyitott ajtóval tágítja a csöpp helyiséget Husvéth Imre:
– Sajnálatos módon szep­temberben elhunyt településünk polgármestere, Nagy Lajos, azóta látom el én a polgármesteri teendőket. Itt folytatom a napjaimat délután háromtól. Most, a jövő év előkészítésének időszakában a szerdai napokra szabadságot veszek ki és reggel itt kezdek – mutat körbe, majd lelkesen beszél szülőfalujáról. Meglep, hogy egy 1323-ban keletkezett irat is említi Alsószentivánt. Régészeti leletek római kori múltról árulkodnak, a falu iskolája pedig százéves.
– Sikerült megtartanunk az iskolát. A környező településekről is járnak ide gyerekek, ez egy minőségi oktatást mutat. A kisebbik lányom is ide jár, a nagyobbik Budapesten egyetemista.

Beszélgetésünket közéleti érdeklődésére tereljük:
– Képviselőként 2010-ben kezdtem sürögni-forogni, majd 2014-ben alpolgármesternek választottak. Itt, a hivatalban dolgozik a feleségem, sokat segít. Gyönyörű a falu, összetartó a közössége. A nyolcvanas években ritkultak meg a műszakos buszjáratok, akkoriban költöztek el sokan Paksra, Dunaújvárosba. Jó lenne ezt megfordítani… Idén három fiatal pár itt vett házat, itt tervezik a jövőjüket. A mezőgazdaság kínál helyben munkát, de legtöbben Székesfehérvárra, Paksra járnak dolgozni. Van közmunkaprogramunk is, sokan élnek vele. Önkormányzati kertészetet hoztunk létre számukra, zöldséget termelünk. Híre ment már, a szomszéd településekről is átjárnak vásárolni. Szeretnénk márkanevet teremteni a zöldségeinknek. Fejleszthető a falusi turizmusunk is. Fatimei Szűzanya kegyszobrunkat 1950-ben kaptuk, három létezik belőle a világon. Májustól októberig minden hónap 13-án több száz zarándok érkezik hozzánk. Településünk nevezetessége a dr. Szentiványi Péter által nemesített diófajta, gyermekei itt nevelik a facsemetéket – sorolja, majd megmutatja a Szluha-kastélyt, a kápolnát.
– Élvezem ezt a munkát – mondja –, ha januárban megválasztanak, társadalmi megbízású polgármester leszek. Igen, lefoglal, most még a hétvégék is rámennek a jövő évi tervek összeállítására. Ha marad szabadidőm, a csajokkal – utal családjára – belefér egy kis erdőjárás, gombaszedés.
A hivatal sarkán a jegyző asszony papírokat lobogtatva jelzi, hogy dolog van. Elköszönünk. A polgármester estig marad az irodában, mi pedig felfedezzük Alsószentivánt.

K. É.

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás