JANI BÁCSI ELKÖSZÖNT
Vannak életutak, amelyek szép csendben futnak. Semmi különös, mondhatná az ember: több évtized szorgalmas munka a munkahelyen és azon túl is, egy összetartó család, aztán a megérdemelt pihenés. Valószínűleg tényleg nem is kell több a teljességhez…

Szeptember 8-án Miklán János nyugdíjas-búcsúztatóján harminc-egynéhány kolléga gyűlt össze a gyár minden részéből, hogy elköszönjenek a nyugdíjba vonuló szakembertől. Az ünnepelt persze most sem tétlenkedett: ő főzte a felséges vaddisznópörköltet a vendégseregre. A házigazdai szerepből ellopott néhány percben beszélgettünk egy kicsit az életéről.
János 1954-ben született Du­naegy­há­­zán, ahol ma is él a feleségével. Gép­lakatos­ként végzett a szakmunkásképzőben 1971-ben és még ugyanazon a nyáron munkába is állt a villamos javító üzemben. Később esti tagozaton le is érettségizett a Bánkiban. Rövidesen a „26-osokhoz”, az Állami Építőipari Vállalathoz került dolgozni, de a vasmű területét sosem hagyta el. Részt vett többek között a konverter, a darabáru horganyzó és más egységek építésében lakatosként, később csoportvezetőként, művezetőként majd főgépészként. A Metab Kft. indulásakor Tóth László hívta az új céghez dolgozni. 1997 február elsején kezdett horgonyzósori szakmunkásként, s az utolsó munkanapig ez a beosztás volt bejegyezve a munkaköri nyilvántartásába. Nem hagyta abba a tanulást sem, munka mellett gépkarbantartó technikusi oklevelet szerzett. Sok területen tudta kihasználni szakmai tudását az üzem: a napi termelési feladatok ellátása mellett aktívan részt vett az üzemzavarok elhárításában, kisebb tervezési munkálatokban, beszerzési-logisztikai fe­ladatokban. Amikor tehette, bármiben szívesen segített a kollégáknak, magára vállalta a napi kisebb-nagyobb ügyek intézését is.
Most 63 évesen pontosan 49 év és 40 nap munkaviszony után vonult nyug­díjba. S hogy mi lesz a folytatásban? Csak részben tel­nek majd pihenéssel a nyugdíjas é­vek, hiszen a család közösen gazdálkodik Du­naegyhá­zán. Sok mezőgazdasági gépük van, azoknak a kar­bantartása is ad rendesen feladatot. De a négy kis­unokával mindenképpen szeretne több időt tölteni. János két fia közül az egyik közgazdász, a másik gépészmérnök, mindketten dunaferresek, felesége is a vasműből vonult nyugdíjba. Amikor életfilozófiájáról kérdezem, egyszerű választ kapok: dolgozni kell. Erre tanította a fiait is, hogy a legfontosabb a munkahelyen kiválóan megállni a helyüket, hiszen az a család megélhetésének biztos forrása. A föld csak azután jöhet. Aztán ha marad még idő, azt lehet pihenésre, szórakozásra szánni.
Egyszerű filozófia, de lássuk be, jól működik. Követésre érdemes…

Sz. I.

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás