Mint extrém sportolóra hívták fel volt kollégái a figyelmemet Jiling Krisztiánra, a Meleghengermű kemenceüzemének hűtéstechnikai csoportvezetőjére. Valóban elismerésre méltó a teljesítménye mind kajakozását, mind kerékpározását illetően, engem mégis az életszeretete ragadott meg legjobban.

Megállíthatatlanul mesélte történeteit magáról, gyermekeiről, mindenben támogató párjáról, munkahelyéről, kollegákról, csapatról, édesapjáról, olaszos nagycsaládról, kajakozásról, kerékpározásról, túrákról, távoli települések lakóiról.
– Szerencsés helyre születtem – vágott a közepébe, mielőtt kérdeztem volna –, édesapám arra bíztatott, hogy sportoljak és keressek mellé valami művészeti tevékenységet, mert mindkettő fontos része az életnek. Trombitáltam, úgy-ahogy, Ottó bá’ mindig kiszúrta, ha valamit elrontottam gyakorláskor a tűzoltózenekarban. Mellette egy garázszenekarban doboltam. Imádtam! Most gyerekkori cimborám unszolására újra összeálltunk. Énekel a fiam, velünk is, színházban is, ez inspirál.
– A  „művészeti tevékenységet” elcsíptük, ami letehető, folytatható, élvezhető. De hogyan jön mellé a kajak, a túra, a kerékpár?
– Jól úsztam, de nem szerettem a hosszakat róni. Levittek a csónakházba, ott ragadtam. Minden évben elvittek bennünket Nagymarosra táborba, onnan eveztünk haza. Imádom a Duna illatát, közelségét, az állatokat, a part menti fákat, a magas vízben az erdőt. Sokra nem vittem, országos harmadik helyezés volt a legjobb eredményem. Aznap a többieknek rossz napja volt, nekem sikerült dobogóra állnom. Nem érdekelt a teljesítmény, inkább nézelődtem.
Itt következik ezer plusz két történet vizekről, folyókról, tavakról, a Zala és a Balaton téli találkozásáról, a Hévízi-tó lefolyásáról, huszonnégy órás evezésről a csallóközi Medvétől Dunaújvárosig.
– Nem kaptam engedélyt öt évig, hiába kérvényeztem, hogy éjszaka is evezzek. Most megértettem, miért. Saját magamat akartam legyőzni a 24 órás evezéssel, az egyben megtett kétszáznegyvenkét kilométerrel. Nehéz volt a sötétség, és az utolsó szakasz Kulcstól a hazai partokig.
Ez a túra nyáron, a legrövidebb éjszakán volt, de hajóba száll télen is, hogy érezze a víz, a természet közelségét.  Most már vízitúrákat vezet, ha kérik. Elkísérte nagy úszására Hidvégi-Üstös Pált, aki Vácról indulva úszott Mohácsig naponta harminc-negyven kilométert. Nem volt ennek más üzenete, csak annyi: szeressétek a Dunát!
Megjegyzi, hogy Duna­újvárosban nincs vízitúra-szakosztály, az olimpiákra eljutnak a városi fiatalok, de a város lakói nem járnak a Du­nára. Önkéntesként vezet vízi­túrákat, idén a Dunaújvárosi Drog­ambulancia pácienseivel fog túrázni.
– Nem mondhatunk le róluk. A természet közelsége, az elérhető, megkapható új élmények hátha segítenek nekik.

A kajakról még van jó néhány történet, ha férne a rövid sorokba, de még itt a kerékpár is.
– A biciklizés nem érdekelt nagyon, hisz ötven-hatvan kilométert mentem egy nap, míg Kupsza János ki nem próbáltatta velem a fekvőbiciklizést. Ez nekem is kell, mondtam. Sokak segítségével lett egy saját rekum, amivel járhatom az országot kedvemre!
Krisztián eljutott már több száz kilátóba. Mesélt a Mecsekről, a Gemencről, a Pilisről, „szégyenkilométerekről” holtpontokkal, gyaloglásnál lassúbb haladással, egy varázslatos dél-somogyi településről, hagyma-kenyér-szalonna vacsoráról, alázatról, szerencséről.
– Nem tudom, hogy mi visz előre… Lelkierő? Izom? Szeretek a komfortzónámon kívül lenni, érzelmi, fizikai, lelki, szellemi határaimat megismerni. Szeretek élni!
Lehetne ez a végszó, de kihagyhatatlan a tény, hogy a természeten kívül Jiling Krisztián az embereket is szereti. Történeteinek néven, mégpedig szeretettel néven nevezett szereplői vannak. Ezért számomra ő nem is extrém, inkább baráti sportoló!
K. É.

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás