In memoriam Cyránski Mária

Cyránski-Koffán, Koffán-Cyránski. E két név és személy elválaszthatatlanul összefonódik. Hogy melyiküket soroljuk előre, mondhatnánk lényegtelen. Mégis, most nem csak az illendőség diktálja: a nőt kell előre engedni…Cyránski Mária előrement, a fájó Elmúlásba. Ez utóbbi fogalom az ő esetében szinte már képtelenség, mert azon alkotó személyek egyike volt, aki nem múlik el csak úgy. Nyomot hagy maga után.

Hajnal című szobra az első Dunaújvárosi Tárlaton

Bennem is nyomot hagyott. Formált, alakított, hatott, vitatott. Vitatta pályamódosításomat, a kortársai profizmusát, politikai értékítéletét, kendőzetlenül őszinte kritikusa volt mindannak, ami körülötte zajlott. A múltról sokat tudott, saját tapasztalatai és műveltsége okán. Klasszikus műveltségére bizonyság művészete, ókori és középkori allegóriái, választott múzsái.

Lighea

Nem véletlenül esett annak idején a választás Cyránski Máriára, amikor felkértük a (N)ők című könyvünkhöz (Szerk.: Szilágyi I., Dunatáj 2001) együttműködésre. A vártnál is nagyobb sikert aratott gyűjteményes kötet borítójára Hommage à Botticelli című plasztikájának fotója került, az egyes fejezetek elé pedig szépséget és szelídséget árasztó nőalakjai, klasszisokkal növelve a kiadvány értékét.

Tavasz

Bennem az a – miként férje is szólította – Cyra-kép él, amely a Kincsestár című kiadvány (Szerk.: Szilágyi I.-Klein A. M., Dunatáj, 2000) a Dunai Vasmű által támogatott művészeknek szentelt fejezetébe került róla. Az a bizonyos széles karimájú sötét kalap rendkívüli módon kiemelte karakterét.
Unokája színházi premierjén – a Valahol Európában musical kapcsán – beszélgettünk utoljára. Akkor is komoly dolgokról. Őszintén. Távol állt tőle mindig a képmutatás, az alakoskodás, az üres fecsegés. Alkotó tevékenysége nem merült ki művészi tehetségében, legalább annyira fontosnak tartotta tudásának átadását, mint a család szerepét, teli örömökkel és csalódásokkal. Arra is tanított, miként lehet összeegyeztetni a hivatást a magánélettel. Borovszky Ambrus portréja
Néha meglátogattam őket a Barcsay Stúdióban. Leg­többször kimentünk a lépcsőházba beszélgetni. A lányukról, Eszterről, a fiukról, Balázsról, az unokákról mesélt, mint aki fel akar készíteni az előttem álló feladatokra. Annyira másként látott dolgokat, mint ahogyan azt a körülöttem élőktől megszoktam. Belém ívódtak a szempontjai.
A művei köztünk élnek. Bocsánat, mi élünk az alkotásai között. A Hajnal, a Vénusz (Tavasz), a Lighea, Bartók Béla, Géniusz, Weiner Tibor, Borovszky Ambrus és a többiek, mind arra várnak, hogy monográfiába rendezzék őket.

Szoborterv

A Kortárs Művészeti In­tézet Duna­újvárosi Tavaszi Tárlatának megnyitóján már nem lehetett jelen. Egy héttel később, április 13-án éjjel hunyt el. Utolsó, befejezetlen szobrával – Anya gyermekével, amely a szerény Szoborterv címet kapta – üzent: „Az örök ifjúság titka, hogy örökké legyen Ifjúság!”


 

Cyránski Mária 1940. október 21-én született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán mesterei Somogyi József, Szabó Iván és Pátzay Pál voltak. Weiner Tibor hívására 1965-ben érkezett férjével együtt Dunaújvárosba. Derkovits-ösztöndíjban részesült 1974-ben. Alapító tagja volt a Szekszárdi Művészek Egyesületének, a Tűzzománc Művészek Magyar Társaságának és a dunaújvárosi Újpart Képző- és Iparművészek Egyesületének.
1966-ban egyik kezdeményezője volt a dunaújvárosi tárlatoknak – majd évtizedekig rendszeres kiállítója –, részt vett a Fejér megyei csoportos tárlatokon. Az országos kiállítások mellett külföldön is bemutatták alkotásait. Többek között Krakkóban, Bécsben és Párizsban. Művei megtalálhatók számos hazai közgyűjteményben. Köztéri alkotásaival országszerte találkozhatunk. Munkásságáért 2008-ban megkapta a Pro Cultura Intercisae-díjat és a Tolna Megyei Művészetért alapított ezüstplakettet. Bár 1986-tól Dunaföldváron volt műterme, elmondható: Cyránski az első szobrász, akinek munkássága teljes egészében Dunaújvároshoz kötődik.

Wehner Tibor művészettörténész írta róla, hogy elsődlegesen a klasszikus szobrászati eszmények szellemében munkálkodó alkotó. A kisplasztikák, érmek készítése mellett a monumentális, köztéren elhelyezett kompozíciók körében alkotta meg legfontosabb műveit.
Szerettei, barátai és pályatársai április 28-án kísérték utolsó útjára a dunaújvárosi temetőben. Május 10-én a Kortárs Művészeti Intézetben emlékeztünk rá.

Szente Tünde

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás