Belül mindig szól a zene

Az Akela együttes egykori gitárosa, Györki István 2018. április 30-án, a délutáni műszakváltáskor ellátogatott a DUNAFERR-be. Futólag megtekintette a Meleghengerművet, majd a Hideghengerműben töltött el több időt, a nagydarabolónál. Hogy kerül oda egy rocksztár? Klipet forgatnak talán?

A válasz rendkívül egyszerű: ott dolgozik. Belebújt hát a munkásruhába, és lenyomta a műszakot aznap is, mint minden más dolgozó.

– Mit keresel Te itt?
– Valamiből meg kell élni. A zene nem biztosítja azt az állandó bevételt, ami szükséges ahhoz, hogy az ember normálisan tudjon élni.
– Most megleptél. A rockzenészekről azt gondolná az ember, hogy nem tűrik a kötöttségeket, szabadság, függetlenség, miegymás…
– Megtanultam ebben a kettősségben élni. A szabadság nem jelent függetlenséget, mindig függ valamitől az ember. Amikor azt hiszi pár zenész, hogy rocksztárként szabadok, nem is tudják mekkora kötöttségekben élnek. Én most is szabad vagyok, és jól érzem magam. Már tíz éve a Vasműben vagyok, most kaptam meg a törzsgárda-emléklapomat.

– Az Akelában sikert sikerre halmoztatok…
– Országosan ismertek minket, nemcsak a műfaj hívei, hanem szinte mindenki tudott a zenekarról. Nagylemezes bandaként évi két országos turnét adtunk abban az időben. Sokszor léptünk fel külföldön is, és itt, a városban is. Az első nyolc lemez felvételeiben vettem részt, sok szép emlékkel gazdagította az életemet az az időszak.
– Melyik volt a legemlékezetesebb koncerted?
– Marosvásárhelyen több ezer ember csak ránk volt kíváncsi. Felemelő érzés volt, a zenekar miatt és a magyarságom miatt is.

– Most is zenélsz még?
– Természetesen, hiszen ez az életem, belül mindig szól a zene. Most egy partizenekarban gitározom. Lefedjük szinte a teljes műfaji palettát, ami zeneileg nem egyszerű. Minden stílus más és más gitártechnikát igényel, emiatt folyamatosan képzem magam. Nem egyszerű otthonosan mozogni a jazz, a rock és a pop különféle változataiban, vagy éppen a mulatós műfajban. Ezenkívül a mai napig gitároktatást tartok az érdeklődőknek.
– Kiktől tanulsz?
– A mai napig aktív önképzést folytatok, annak idején sok kottát és oktatóvideót kaptam Alapi Istvántól (Edda) és Daczi Zsolttól (Bikini). A tanulás is egy munka, amit kiválóan kell elvégezni. Én pedig nem menekülök a munkától, inkább megtámadom azt. Jelenleg zeneileg sokat kapok Horváth Jánostól a Digitál zenekarból.

– Hol léptek fel?
– A Chameleon zenekart sokszor hívják esküvőkre, céges bulikba, különféle rendezvényekre a Balaton környékén és Budapesten, de játszottunk már az ország számos más pontján, például Dunaújvárosban is. Igyekszünk minden igényt kielégíteni. Komoly hangosítással, hangszerekkel és technikával rendelkezünk, ami a hangszeres tudás mellett szükséges még a minőségi szórakoztatáshoz.

– Nem sokat lehetsz otthon, mit szól ehhez a család?
– Az idősebb fiam már Pesten él, nemrég diplomázott, a fiatalabbik pedig Balatonalmádiban, egy kéttannyelvű gimnáziumban kollégista. A feleségem, hála az égnek, mindenben támogat.. Pár hónapja az ötvenedik születésnapomra szervezett nekem egy csodálatos bulit, rokonokkal, barátokkal, zenésztársakkal. Mindenki titkolózott, igazi meglepetésbuli volt. Boldog embernek tartom magam!
Istvánnal sok mindenről beszélgettünk még. Mesélt a gazdasági tanulmányairól, a bankszektorban eltöltött munkájáról, majd a pénzpiaci kiábrándultságáról. Úgy tapasztaltam, hogy művelt, sokat olvasott ember, mély gondolatokkal. Zenei múltja és jelene kicsit sem tette „celebbé”, két lábbal áll a földön. Láthatóan elégedett, megtalálta a helyét ebben a világban.

Kállai Félix

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás