Számtalanszor ácsorogtam már a nagyolvasztó környékén, amikor a vasúti jelzőlámpa pirosra váltott, mégsem tudatosult bennem, hogy a vasút mennyire behálózza a gyár egész területét.

A kamionos idők előtt úgy tervezték meg a belső szállítást, hogy valamennyi üzem elérhető legyen vasúton. A sínek nem szakadnak meg a kerítésnél, folytatódnak a városi pályaudvarig, a kikötőig.

Érkezés és indulás

A 720-as számú pályaudvaron ugyanazzal a kolompoló hanggal engedik le a sorompókat, a vasutas zászlóval üzen, ismerősek a hangosbemondóból szerteáradó figyelmeztetések is, mint a városban. Csak itt, amerre a szem ellát, tehervagonokat látok, a sínek végén pedig ott magasodik a kokszoló.
– Több mint kilencven kilométert tesz ki a gyári vasúthálózat – világosít fel Szabó Pál üzemvezető. – Három pályaudvart működtetünk, a „héthúszasra” érkezik a kokszoló és a kohó alapanyaga, szén, vasérc, mangán. Innen szolgáljuk ki az ércbuktatót, a bunkersort, innen indul a kokszexport. Az éves teljesítmény millió tonnákban számolható. A hengerműveket a 721-es pályaudvar szolgálja ki. Onnan látjuk el az acélműveket hulladékfémmel, oda érkezik be egy-másfél éve havonta hatvan-hetvenezer tonna buga és a készáru is erről a pályaudvarról indul útjára. Gyáron belül még egy pályaudvar működik, amely a melegüzemek kiszolgálásáért felelős. Velem együtt százhatvanhét fő dolgozik a vasútforgalmi üzemnél, 12-24, 12-48 órás beosztásban. Feladatunk bonyolultabb, mint a MÁV pályaudvaroké – fogja rövidre az üzem bemutatását.

Megtudom, az itt dolgozókra is ugyanazok a vasúti szabályzatok érvényesek, mint a MÁV-nál foglalkoztatott személyzetre. Hatósági orvosi vizsgálaton kell megfelelni, és hatósági szakmai vizsgát kell tenni előírt időközönként, a beosztásuk szerint. A vasúti szabályzatok teljes körű ismerete az elvárás, és hetvenöt százalékos megfelelés jelent csak sikeres vizsgát. Egy esetleges bukás a munkahely elvesztését is jelenti.

– Veszélyes üzem a vasút – magyarázza Szabó Pál, amikor a biztonság kerül szóba. – Itt kis baleset nincs, hisz több tíz, esetenként több száz tonna anyagot mozgatunk egyszerre.

Ahogy a munkájáról beszél, érezni, hogy ismeri a vasutat, vonzódik hozzá. Negyven éve gyűlik a munkatapasztalata, ebből tizenöt év telt a vasműben. Kérdésemre elárulja, hogy harmadik generációs vasutas, édesapja, nagyapja is a vasútnál élte le életének jelentős részét. Régebben többet utazott vonaton, legmesszebb Barcelonáig jutott.

Gyáron belül nincs menetrend

A kerítésen belül nehezebb a forgalomszervezés, mint egy városi pályaudvaron, hisz a vasműben a technológia diktálja a menetrendet. Nagyjából tudják, mikor csapolnak a nagyolvasztóban, de percre pontosan az év minden napjára nem határozhatják meg. Amikor ott az idő, meg kell várniuk, míg az utolsó csepp nyersvas is az üstbe kerül, csak azután indíthatják a szerelvényt az anyagért.

Minden nap más feladatokat hoz a héthuszonegyes pályaudvaron Kiss Sándor művezető – valójában állomásfőnök – számára:
– Mostanában sűrűn mozognak a vonatok, egy tizenkét órás műszakban négy pár menetet rakunk össze. Egy-egy vonat készárut visz ki a kikötőbe, visszafelé behozza az üres kocsikat, vagy a bugákat. Egy másik irányvonat exportra szállít. Egy-egy szerelvény harmincöt-negyven kocsiból áll össze. A pályaudvaron ötvennégy váltóhely van a tizenegy vágányon, ezeket most is kézzel állítják a váltókezelők. Most örülünk az enyhe időjárásnak, hisz a tolató személyzet a szabadban dolgozik. Nincs két egyforma napunk – mondja.

Még váltunk néhány szót a szakmáról. Másként csillog a szeme, megnyílik, de nem engedi hosszúra a mondandóját. Második generációs vasutas, első munkahelyén forgalmi szolgálattevőként dolgozott a MÁV-nál. Fél Európát beutazta már vonattal, eljutott Hamburgba, Párizsba. Gyűjti a vasútmodelleket, pontosan a H0 méretűeket, amelyek 1:87 arányú változatai a valódi mozdonyoknak, kocsiknak. Értékük révén megérdemlik a vitrines tárolást.

Kovács Ervin, a héthúszas pályaudvar művezetője első generációs vasutas. Központifűtés-szerelőnek tanult, vágánydaru-vezetőként kezdett, de volt kocsimester is.
– Különböző tanfolyamokat, iskolákat végeztem el, mielőtt művezető lettem, nem egyszerű bekerülni ide. Folyamatos koncentrációt kíván a munkánk, legnehezebb talán az éjszakás műszak tizenkét órája. Azt mondják, aki itt egy telet kihúz, az megmarad. Én nyolcvanhat novemberében kezdtem. Megszerettem, jó a csapat. Ismerjük az egész gyárat, a vasút egy érhálózat a vasműben.

A toronyból messze látni

Panorámaablakok mögött, terepasztal előtt ül Papp Ferenc forgalmi szolgálattevő és Mezei Anikó váltókezelő. Folyamatosan csörög a telefon, kint mozdonyok, vasúti kocsik mozognak. Látványos a pályaudvar élete.
– Sokrétű a munkám, nem unalmas, nem monoton – mondja Papp Ferenc mosolyogva. Mozdonyszerelőnek tanult a MÁV-nál, mielőtt a vasműbe került, második generációs vasutas – Nagyon szeretem a munkámat, a pályaudvaron három géppel száz-százhúsz kocsit forgatunk meg egy műszakban. Ránézésből ismerem a kocsitípusokat, a rakományukat.

Firtatom a műszakos munkarend kényelmetlenségeit, de nem hangzik el panaszszó.

– Otthon töltöttem a szentestét, huszonötödikén jöttem nappalra, huszonhatodikán éjszakára. Nagyon összetartó a csapatunk, itt bent is ünnepeltük a karácsonyt. A fát a huszonnegyedikei éjszakás kolléga díszítette fel, a hatodikai nappalos szedte le.

Előnyösnek tartja a műszakos munkarendet Anikó is a sok szabadidő miatt:
– Lényegesen jobb ez a beosztás, mint egy fix munkaidő. Tanulok a helyi főiskolán, logisztikai műszaki menedzserasszisztens képzésben. Támogat a vezénylő tiszt is, a C napok kijelölésénél figyelembe veszi az iskolai elfoglaltságomat. Szeretném folytatni a tanulást, diplomát szerezni.

Arra a kérdésre, hogy mi tartja itt, őszintén, nyíltan válaszol:

– Magyarországon ma nehéz munkát találni. Családias ez a hely, megszerettem. Vasutascsaládban nőttem fel, édesapám és az unokatestvére is mozdonyvezető. Én jegyvizsgálónak tanultam a MÁV-nál, mielőtt idekerültem. Lényegesen jobb a fizetésem, mint ott, és itthon vagyok, nem kell az országot járnom, időnként máshol aludnom. Szeretem a vasutat, szeretek vonaton utazni, sokkal kényelmesebb, mint a busz.

Figyelem még néhány percig, ahogy a gombokkal állítja a váltókat. Kinéz az ablakon túlra, figyeli a pályaudvaron lévő gépeket, kocsikat, az emberek minden mozdulatát. A télen szokatlan, verőfényes napsütésben tiszta a levegő. Messzire látni.

Kaszás Éva

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás