Póló új logóval, 2014-es dátummal

Elsők között adták át ’52-ben a villamos javító üzemcsarnokát, szervezték meg a vasműben fellelhető villamos motorok javítását, karbantartását.

Az épület patináját élénk kék színű, automata kapu töri meg. Belépve a nappali fényárban átlátható rend tűnik fel. Táblák jelzik az egyes területek funkcióját, eligazítják az idegent és folyamatosan figyelmeztetik az itt dolgozót.

Ütőképes csapat
Számokkal mutatja be az üzem feladatát, kihívásait Szücs László üzemvezető, aki 2012-ben vette át az irányítást. Első hallásra meglepő, de a Dunaferr területén tízezer darab villanymotor működik, négyezer tartalék, a 0,25kW-tól a MW-os teljesítmény tartományban, melyek gépészeti karbantartása, illetve javítása öt dolgozó feladata. Egy nagygép helyszíni javításához legalább négy fő szükséges, és időnként vállalni kellene a folyamatos műszakot, hogy a technológia mielőbb indulhasson.

– A cél az, hogy minél több készterméket bocsásson ki az üzem, optimális költséggel. Ehhez magasabb létszámra van szükség. Rendelkezésre áll az erőforrás csak más területeken. Velünk párhuzamosan futtatott, nem teljes körű gépszerelői tevékenységet folytatnak nálunk magasabb létszámmal. Az üzem fénykorában, a 70-es években negyven nő foglalkozott tekercseléssel, ma négy férfi és három nő végzi egy csoportvezető irányításával ezt a tevékenységet. A körhuzal tekercsek gyártását hölgyek végzik, míg a nagyméretű, fazon huzalos tekercsek férfimunkát kívánnak. Kollégáim ügyesek, teherbíró képességük kiváló, de utánpótlásra nem számíthatunk, hisz több mint tíz éve megszűnt a képzésük. Más szakképzettségű munkavállalóinkat szeretnénk kiképezni tekercselésre, így univerzális szakemberekkel hatékonyabban használhatjuk ki az üzem munkaerejét. Elértük a tekercselői létszám teherbírási határát, újabb eredményekhez magasabb létszám szükséges – mondja és egyszerű, érthető elemzésbe kezd. A központi karbantartásban, a különböző üzemekben dolgozó villamos motorszerelők egy szervezetbe vonásában látja a megoldást.

Szóba kerülnek a rezsiórabérek, cél, hogy a villamos javító elérje az ötezer forintos álomhatárt, amivel piacképes lehet. Könnyű számtannal saccolható a hatezer négyzetméteres üzemterület fenntartási költségeinek elosztása a harmincfős gárdára. Az üzem teljesítményét elemezve sorolja az eredményeket hozó, önerős megoldásokat:

– „Saját” beruházás keretén belül, a Folyamatirányítási Egység munkájának köszönhetően valósult meg az impregnáló berendezés vezérléstechnikai felújítása, de önerőből, saját magunk végezzük a csarnok világítástechnikai felújítását is. Az egyik felével már elkészültünk. Mosolyt csaltunk az emberek arcára, amikor felkapcsoltuk a világítást... Megszerveztük a saját eszközök megelőző karbantartását, a fűtéshez meleg vizet szállító csövek szigetelését, a területi tisztaság, rend folyamatos megteremtését. Szeretünk itt dolgozni... Számomra fontos, hogy a kollégák érezzék, fontosak: emberileg, szakmailag. Célom a belső kohézió továbbfejlesztése, hogy a motorszerelő és a tekercselő csoport harmóniában dolgozzon, a problémamegoldó képesség tökéletesedjen. Ez a csapat ütőképes, odateszi magát! Ha elégedettek a munkavállalóim, elégedettek az üzemek. Ha az üzemek elégedettek, a kenyéradó gazda is az...

Az asztalon egy összehajtogatott, emblémás póló. Története karácsonyra nyúlik vissza. Mindenki kapott egyet az üzemben a péntek esti közös uzsonna előtt. Csoportképre is összeálltak, amiből egy, a vasmű üzemeinek elküldött üdvözlőlap készült.

Tekercselők

Valamikor a tekercselő műhelyben negyven nő dolgozott, most a csarnok egy szekrényekkel leválasztott részén dolgoznak hárman. Egy asztalnál egymással szemben ülve rakják helyükre az öntött motortestben réz huzalszálak ezreit. Az asztal mellett alkalmi hősugárzó segít rá a magasan elhelyezett, langyos levegőt befúvó fűtőtestekre. Színesíti a képet a rézhuzalok csillogó, rendezett kötege. A tekercselők egyike, Berczeliné Apáti Éva ’87-ben jött a villamos javítóba:

– Korábban vasműs sportállásom volt, a Kohászban kézilabdáztam, aztán a gyerekeim miatt abbahagytam az aktív sportot. Itt befogadtak, megtanultam tekercselni és előnyös volt az állandó délelőttös munkarend is. Akkoriban százharmincnyolcan dolgoztak itt, a csoportunkban tizenhét nő. Jó volt a csapat. A privatizáció után szétzilálódott a kollektíva, az idősebb korosztály elment nyugdíjba, tizenhét nőből hárman maradtunk. Jó munka a tekercselés, nem könnyű, de szép. Régebben nyugodtabban dolgoztunk... Nem az üzemi hangulatra gondolok, az most is jó, az üzemvezetőnk személyesen, kezet fogva megköszöni a munkánkat, de nincs más ösztönző eszköze. Inkább a vállalati szinten érezhető bizonytalanság nyugtalanít, az elvonások, a folyamatos változások. Két évem van még a nyugdíjig...

Motorszerelők

Méteres átmérőjű motortestet tart az egyik munkapad. Elképzelem a gép nagyságát, amelyet mozgat. Megtudom, két ember majd fél évig dolgozik a felújításán. Így is megéri, mert az egyedi gyártású villanymotorok árát mérettől függően tíz- és százmilliókban számolják. Egyik legjobb szakembereként mutatja be az üzemvezető Szauervein István villamos gépszerelőt, elektrolakatost:

– Szinte ide születtem, ’90-ben jelentkeztem a Dunaferr-iskolába tanulónak, leszerződtem, azóta itt dolgozom. Gyerekkori álmom volt ez a szakma. Változatos a munkám, nincs két egyforma motor és megtetszett a családias közösség is. Viszont aggasztó, hogy kevesen vagyunk, hisz tíz éve nem oktatják a szakmát. Lassan elfogynak a szakemberek... Zavaró, hogy a juttatásokból mindig lecsippentenek egy kicsit. Mégis örülök, hogy van munkahelyem, ez különösen fontos a mai világban. Itt tart az is, hogy az utóbbi két évben rendezettebb, tisztább az üzem, zökkenőmentesebb az anyagellátás, fegyelmezettebben, pontosabban dolgozunk, több motor megy ki. Nem azt mondom, hogy sosincs összezörrenés közöttünk, de számomra fontos az érezhető összetartás, az egymás iránti tisztelet. És még mindig hoz újat a szakmám is.

Befogadták a csapatba a DMG-től érkezett Marksteiner Zsolt próbatermi diagnosztát is, aki az üzemvezető szerint kiemelkedő munkaerő. Nagy utat járt be a harmincas éveit alig elhagyó elektrikus. Pályája elején dolgozott már a vasműben, aztán szerencsét próbált másutt is. Élménydús, tanulságos volt az angliai kitérő, ahonnan visszatérve jelentkezett az állásinterjúra:

– Szerencsém volt, fel is vettek. Fizetni kell a lakáshitelemet, értékelem ezt a munkát. Jó a közösség, befogadtak, igyekeztem én is beilleszkedni. Tetszik a munka is, érdekes, változatos. Most még bizonytalan a helyzetem, egy-két hónapra kötnek velem szerződést. Szívesen kötelezném el magam hosszú távra is, de a folyamatos létbizonytalanság sajnos változtatásra kényszeríti az embert.

Mielőtt elköszönnék, az irodája előtti 60-as táblához irányít az üzemvezető. Közelről fedezem csak fel a rengeteg kézjegyet. Tulajdonosaikról egy-egy jellemző gondolatot mond Szücs László. A hatvanéves évfordulót túllépte az üzem, most a jövőt tervezik. Céljuk a belső nagymotoros terepi javítások lehetőségének felélesztése, az alvállalkozói tevékenységek megszüntetése, a külső piacon való megjelenés, amelynek bevételeiből részben finanszírozható az üzem működtetése. Készülnek a gépdiagnosztikai, további termovíziós és mérésdiagnosztikai feladatokra. A tervek megvalósításához magasabb, hatékonyan foglalkoztatott létszám szükséges, valamint megújult eszközök. És lojalitás, ami vezérelve az itt dolgozóknak.

Kaszás Éva

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás