Ez volt az első karácsonyuk kettesben, amióta Dorka édesanyja meghalt.
– A Jóisten kérte, hogy költözzön hozzá, mert nagyon sok a dolga, és segítenie kell – mondta Pista, amikor elkerülhetetlenné vált, hogy választ adjon a kislány kérdéseire. Szerették egymást a feleségével, ha egyszerűen is, de úgy-ahogy megéltek, sőt, amióta Dorka öt évvel ezelőtt megérkezett, a nehézségek ellenére kifejezetten boldog családnak tartották magukat. Aztán jött a betegség, és néhány hónap alatt minden odalett. Lakásra gyűjtögetett kis pénzüket is felemésztette a gyógykezelés, a különféle specialistákra, gyógyszerekre, csodaszerekre kifizetett sok-sok, kisebb-nagyobb összeg. A temetésre már hitelt vett fel Pista.

Dorka előtte is apás volt, de amióta anyukája elment, szívének minden szeretete apukájára összpontosult. A hétvégét vagy a délutánokat mindig együtt töltötték, ha Pistának ingatlanügynökként dolga akadt valahol, a kislányt is magával vitte. Dorka mindig nagyon jól viselkedett, nem szólt a felnőttek társalgásába, türelmesen várta, hogy Pista végezzen. Otthon egy percre sem tévesztette szem elől édesapját, ha dolgozott az étkezőasztalnál, mellé ült, és rajzolgatott, ha a tévé elé telepedett a fotelban, az ölébe fészkelte magát. Anyukájáról csak egyszer kérdezett, azt tudakolta, hogy visszajön-e még a mennyországból.
– Nem, – mondta a férfi a kislány szöszke fejét simogatva, – nem jön vissza. Várni fog ránk, és ha egyszer minket is hív a Jóisten, majd ott találkozunk újra.
Nem akart tovább beszélni róla, úgy érezte, nincs értelme feltépni a sebet. Magukra maradtak, nekik most már csak egymással kell törődni. Egy ideje például azon törte a fejét, hogyan teljesíthetné kislánya szíve vágyát, hogyan vehetné meg neki karácsonyra a ChiChi kutyust, amiről már hetek óta olyan izgatottan mesélt. Pista megnézte az interneten, tényleg jópofa ez a plüss jószág, ahogyan mindenféle kunsztokat csinál. Csak hát az ára… Majdnem húszezer forint, és az ingatlanüzlet a válság óta nem valami fényesen alakul.
De a szerencse most az egyszer segített. Valakinek sürgősen szüksége lett egy albérletre, és éppen Pista kiadó lakásaiból választott egyet. A jutalékból pedig pont futotta a ChiChi kutyára. Bár a játék akkora sláger volt a boltokban, hogy alig-alig sikerült szert tennie egy utolsó példányra belőle, a lényeg, hogy sikerült, megszerezte. Dorka biztosan nagyon boldog lesz, gondolta elégedetten Pista.
A szenteste napja a karácsonyfa beszerzésével kezdődött. Korán reggel mentek ki a piacra, ahol hosszú válogatás után végre találtak egy fát, ami Dorkának is Pistának is tetszett. Szép, magas fa volt, persze csak lucfenyő, az nem olyan nagyon drága.
Hazafelé az áruházban megvették az ünnepi vacsorához valókat, és otthon buzgón nekiláttak a főzésnek. Dorka egy kis ideig ott tüsténkedett, de aztán eltűnt, bezárkózott a szobájába, csak ebédelni jött elő. Pista nemigen bánta, így jobban haladt a konyhai teendőkkel. Mire besötétedett, elkészült a vacsora, közben még arra is jutott idő, hogy Dorka segédletével feldíszítse a karácsonyfát. A csúcsot, apja nyakában ülve Dorka illesztette a helyére.
Pista előkerítette a szekrény felső polcára rejtett, ízlésesen becsomagolt ajándékot, és a fa alá tette. Meglepődve látta, hogy van már ott valami, egy masnival átkötött cipősdoboz. Úgy tett, mintha nem vette volna észre, majd Dorkát szólította:
– Gyere kislányom, gyújtsuk meg a gyertyát!
Míg a rebbenő láng titokzatos árnyakat rajzolt a falra, néhány karácsonyi éneket énekeltek együtt. Pista alig várta, hogy Dorka felbontsa az ajándékot, de a kislány előbb a cipősdobozhoz szaladt, felemelte, és izgatottan apjának nyújtotta: – Apucikám, ez a tiéd.
Pista elfogódottan bontotta a szalagot, felemelte a doboz tetejét, de nem talált benne semmit. Értetlenül forgatta, majd zavarodottan letette az asztalra.
– Tudod, kislányom – mondta kis csalódottsággal a hangjában, – ha valakinek ajándékba adunk egy dobozt, abba illik tenni valamit.
Dorka felvillanyozott mosolya lassan elolvadt, tágra nyílt szeméből hatalmas könnycsepp tört elő.
– De apuci, – mondta remegő hangon, – a doboz nem üres. Egész délelőtt puszikat dobáltam bele neked… mert téged szeretlek a legjobban a világon – csuklott el a hangja, és piciny testét már rázta zokogás.
Pista megsemmisülten állt egy pillanatig, aztán felkapta a kislányt, magához szorította, és csak álltak ott, mintha soha nem akarnák elengedni egymást.

Gál László

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás