A karácsony nemcsak családi körben, hanem a gyárban is ünnep. A folyamatos műszakban dolgozó vasműsök nem tölthetik ugyan családtagjaik körében az ünnepeket, ha úgy hozza a beosztás, azonban mindig is igyekeztek egy kis karácsonyi hangulatot „csempészni” a munkahelyekre is az éppen műszakban lévő emberek.

Sokat tapasztalt, több mint harminc éve a vasműben dolgozó kollégákat kértünk meg arra, hogy meséljék el, milyen körülmények között, hogyan teltek régen az ünnepek a gyári „családban”.

Bogár-Gubcsai Zsolt csapoló olvasztár harminchét éve dolgozik az Acélműben. Megerősíti, hogy a karácsonyi műszakbeosztáskor mindig is elsődleges szempont volt, hogy a családos kollégák lehetőleg a szeretteikkel együtt tudják tölteni az ünnepeket, ezt az íratlan szabályt igyekeztek betartani. Ha volt rá lehetőség, akkor szenteste egy-egy kolléga halászlét főzött vagy rántott halat sütött a műszakban dolgozó másik 10-12 munkatársának.
– Mindig volt egy kis karácsonyi hangulat: néha a konverter vezérplaccán állítottunk fel egy nagyobb karácsonyfát, de általában egy kisebb fa volt a vezérlőben feldíszítve – emlékszi vissza a régi időkre.
Egyik alkalommal a lakatosok megkérdezték tőle, hogy tud-e adni nekik egy fémvödröt. Furcsállta a kérést, de adott. Utóbb kiderült, hogy abban készítették el a halászlevüket, de mivel nem volt elég alapanyaguk ahhoz, hogy több embert megkínáljanak, nem akartak lábast kérni, mert abból kiderült volna, hogy főzni fognak, ezért folyamodtak a „cselhez”. Természetesen, amikor kitudódott a dolog, jót mosolygott mindenki rajta a műszakban, és azért pár falat csak-csak jutott mindenkinek. Zsolt azt is elmesélte, hogy egyik évben az uszoda melletti kocsmában a karácsonyi időszakban éjszakás műszak után meghívták egymást egy-egy sörre a munkatársak. Lassanként vasutasok, konverteresek, a FAM-os és kohós kollégák is csatlakoztak és délelőtt 11-ig ment a sztorizgatás, viccmesélés. Még sokáig emlegette mindenki azt a délelőttöt..

Sarok Károly, a Nagyolvasztómű kohómestere 1982 óta vasműs. Úgy látja, hogy a régebbi időkben nagyobb volt az összetartás, nem csak az ünnepek alatt, de a hétköznapokon is. Karácsonykor mindig hoztak be egymásnak egy kis üdítőt, hazai sütiből nagyon sokat és sokfélét.
– A kohón a műszakosok fele horgász, így nálunk mindig saját fogásból, vagy jobb idő esetén frissen fogott halból készült a halászlé – meséli Károly. A termelést és a csapolási rendet figyelembe véve a műszerházban karácsonykor szépen megterített asztal köré ülve, egy kisebb műfenyőfa mellett azért manapság is tudnak egy kis ünnepi hangulatot varázsolni az ott dolgozó munkatársak.
– Szenteste nem igazán jó érzés a befelé tartó buszon ülni, de amikor már bent van az ember, a kollégákkal elbeszélgetve meghittebbé tudjuk tenni azt a munkanapot is – jegyzi meg a kohómester.
A társüzemeknek való kedveskedés, viccelődés is része volt a karácsonyi műszaknak régebben, gyakran előfordult, hogy a központi laborban dolgozó kollégáknak szaloncukrokat is küldtek a minták mellé a csőpostán keresztül.

A Meleghengermű villamos üzemének főelektrikusa, Molnár István azt mondja, hogy náluk, az üzemben a már évek óta meglévő karácsonyi üvegdíszekkel szépítik a műszak fenyőfáját, így van ez most is, és így volt régen is. Szintén régi hagyomány, hogy egy dobozt kiraknak, hogy abba becsületkassza alapon mindenki beletehesse a közös szaloncukor megvásárlására szánt összeget. István harmincöt éve jár váltóműszakba, így sokszor jutott rá a sor, hogy a szentestét bent töltse a gyárban. Arra emlékszik vissza, hogy – odafigyelve arra, hogy semmiképp sem legyen termelés-kiesés, hiszen mindenki tudja, hogy a Meleghengerműben minden kiesett óra többmilliós kárt okozhat és ez alól az ünnepi időszakok sem kivételek – Karácsonykor azért nagyrészt meg tudták oldani, hogy egyik kollégájukat „kikímélték a munkából”. Ő megfőzte a halászlét a műszakban dolgozóknak, és így egy kis ünnepi ízt, hangulatot tudtak teremteni az üzemben is. István szerint nem kis lemondással jár a szentestei éjszakai műszak, de természetesen ilyenkor cserébe a szilveszteri „szabadságot” megkapja a váltótárs, aki család nélkül vagy kora délután, sietősen ünnepelt.

T. Sz.


EMLÉKKÉPEK RÉGI BRIGÁDNAPLÓKBÓL

A gyártörténeti gyűjteményben fellelhető régi brigádnaplók is őriznek egy-két bejegyzést az egykori karácsonyokkal kapcsolatban. Az Április 4. szocialista brigád naplójának egyik decemberi bejegyzése szerint ajándékcsomagot kaptak a családos kollégák. A Zrínyi brigád 1974-es bejegyzése pedig arról tanúskodik, hogy egyik kollégájuk családja két hétre, vendégségbe magához vett egy nevelőotthonban élő kisfiút a téli ünnepek idején.

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás