Számos erőfeszítést tesz a vállalat annak érdekében, hogy fejlessze szakmai utánpótlás-bázisát és csökkenjen a munkahelyeken a teljes magyar gazdaságot érintő szakemberhiány.

A szakképző intézményekkel történő együttműködés révén sok fiatal szerezhet szakmai tapasztalatokat a gyár területén, és többen közülük itt kezdik meg aktív munkavállalói éveiket. Összeállításunkban négy fiatallal beszélgettünk szakmaválasztásukról, vasműs tapasztalataikról.


Anyagvizsgálatok, minden halmazállapotban

Szabó Dávid 2015-ben kezdett el dolgozni a DUNAFERR Labor Nonprofit Kft.-nél vegyésztechnikus végzettséggel. A jelenleg huszonöt éves fiatalember a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum Bánki Donát középiskolájában érettségizett 2012-ben ipari gépész osztályban. Ez idő alatt a kémia vált a fő érdeklődési területévé, ezért továbbtanult vegyésztechnikus képzésben a Lorántffy-középiskolában. Az iskola segített a diákoknak gyakorlati képzőhelyet keresni, Dávid így került szakmai gyakorlatra a szénkémiai főosztályra 2014-ben.
– Már kezdetben nagyon megtetszett nekem ez a munka és a munkahelyi közösség egyaránt. Nagyon kedvesen, segítőkészen fogadtak és ez a mai napig sem változott. A munka jellegét is élveztem, tetszettek az analitikai feladatok, a gépek, és egyáltalán az, hogy szinte mindenféle anyagot mindenféle halmazállapotban lehet itt vizsgálni. Amikor végeztem az iskolával, nekiláttam állást keresni, miközben folyamatosan vállaltam különféle diákmunkákat. Miután a végzettségemnek megfelelő állást nem találtam, így elkezdtem egy újabb képzést. De néhány hónap múlva szerencsére eljutott hozzám az információ, hogy üresedés van ezen a munkahelyen, így 2015 áprilisában sikerült bekerülnöm a DUNAFERR-hez. A kokszolómű technológiai vízkezelő telep laboratóriumában kezdtem dolgozni, ahol különböző technológiai vízminták környezetvédelmi célú vizsgálata volt a feladatom. Idővel aztán megtanultam más vizsgálatokat is, más laborkörnyezetben, például gáztisztításból származó vizek és gázok elemzése, illetve egyéb környezetvédelmi vízvizsgálatok. Pár hete pedig a szén- és kokszlaboratóriumban kezdtem dolgozni, ami szakmailag szintén nagyon érdekes terület számomra. Annak külön örülök, hogy a munkarendem jelenleg szakaszos két műszak, tehát a hétvégéim szabadok. Így sokkal könnyebb lesz megoldanom a továbbtanulást, mert szeretnék környezetmérnöki képzésre jelentkezni még az idén, vagy a jövő tanévben. Ami a munkahelyet, a kollektívát illeti, úgy érzem, hogy a legjobb helyre kerültem. Barátságosak, segítőkészek a kollégák, nagyon szeretek köztük dolgozni.
Solymosi Szilvia anyagvizsgáló mérnök, aki egyúttal a gyakorlati képzésben tanuló diákok koordinátora is a cégnél, azt mondja, nagyon szimpatikus volt számukra hogy Dávid már az első gyakorlati órák után konkrétan kijelentette: ő márpedig a „szénkémián” szeretne dolgozni. Érdeklődő, szorgalmas, nagy tudásvággyal rendelkező fiatalember, akit az első perctől kezdve érdekelt a szakma minden területe. Természetes, hogy ezek után örömmel fogadták a munkahelyen, immár kollégaként.

Legjobban az esztergálás érdekel

Benyovszki Ferenc gépi for­gácsolónak tanul a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum Dunaferr-középiskolájában. A fiatalember idén harmadéves, a nyáron végez szakiskolai tanulmányaival. Gyakorlati helyén, a Gyártó Egység mechanikaüzemében elégedettek a munkájával. Rátermett, ügyes diáknak tartja az üzemvezetője, aki képességeivel kiemelkedik diáktársai közül, ezért egyre több alkalommal bíznak rá önálló munkákat is. Ferenc a napi tanulás és a gyakorlat mellett készül a Szakma Kiváló Tanulója Versenyre is szakoktatója, Szőcsényi Csaba segítségével.
– A szüleim ajánlották a figyelmembe a gépi forgácsolást, mondván, hogy jó szakma és jól lehet keresni vele. Nem volt határozott elképzelésem a továbbtanulásról, így megfogadtam a tanácsukat. Hamar megtetszett ez a szakma, szeretem az összes munkafolyamatot, de legjobban az esztergálás érdekel. Különösebb problémám egyik tantárggyal sincs, van, amelyik könnyebben, van, amelyik kicsit több tanulással megy. Érdekesek voltak a gyárlátogatással töltött tanórák is, többek között a Meleghengerműben voltunk már a vasműn belül, nagyon érdekes az ott zajló munka is. Az iskolai tanulás mellett kéthetente, csütörtökön és pénteken jövünk üzemi gyakorlatra. Szeretek itt lenni az üzemben, úgy gondolom, hogy sikerült beilleszkedni és segítőkészek velem az idősebb kollégák is. Érdekes tudni, hogy hová kerülnek azok az alkatrészek, amelyekkel dolgozunk. Én is részt vettem már többek között a Lemezalakítómű hasító körkéseinek, illetve a Nagyolvasztómű bontó-fúró kapcsolóhüvelyeinek forgácsolásában is. Úgy tervezem, hogy nyáron a szakmunkásvizsga után rögtön munkába állok. Távolabbi terveken egyelőre még nem gondolkodtam. A munkahelyen majd a gyakorlatban is sokat kell még tanulnom ahhoz, hogy profi esztergályos lehessek.

A mechanikaüzem tetszett legjobban

Szabó Norbert már a fiatal dolgozók egyike a mechanikaüzemben. Frissen végzett gépi forgácsolóként tavaly júliusban kezdett dolgozni. Hamar beilleszkedett a csapatba, az üzemvezető szerint belőle is nagyon jó szakember válhat a jövőben.
– A mi gyakorlati képzésünk úgy zajlott a Dunaferr-iskolában, hogy év közben nem dolgoztunk üzemi helyszínen, a tanműhelyben töltöttük a gyakorlati órákat. A négyhetes nyári szakmai gyakorlat volt az az időszak, amit a mechanikaüzemben töltöttünk. Az iskolai időszakban Szőcsényi Csabától, itt az üzemben pedig Magó Sanyi bácsitól, Tóth Zsolttól és Csurai Györgytől tanultam talán a legtöbbet szakmailag, de azt mondhatom, hogy szinte bárkihez fordulhattam a kérdéseimmel. Érdekes időszak volt ez az első fél év, amit eltöltöttem a munkahelyen, úgy érzem, hogy sikerült nagyjából átlátnom az üzem működését is. Az iskolai évek alatt voltunk több helyen is üzemlátogatáson, például a győri Audi gyárban vagy Ercsiben a Musashi-nál, de nekem valahogy már akkor is a mechanikaüzem tetszett a legjobban. Nem is gondolkodtam igazából más munkahelyben. Tavaly május 31-én levizsgáztam és június 15-e volt az első munkanapom itt, a gyárban. Fokozatosan egyre nehezebb feladatokat bíznak rám, élvezem, hogy van kihívás a munkában. Egyelőre állandó délelőttös munkabeosztásban dolgozom és áprilisban, a tizennyolcadik születésnapomat követően kerülök majd át váltóműszakba. Tetszik az üzemi légkör, szerintem nagyon jó itt dolgozni. Nem érzem stresszesnek a napi munkát. Szerintem, ha odafigyel az ember és rendesen dolgozik, akkor semmi probléma nincs. Ami a terveimet illeti, rövid időn belül szeretnék leérettségizni és gondolkodom egy CNC-gépkezelő tanfolyam elvégzésén is. Nem tudhatja az ember ilyenkor még, hogy pár év múlva mi változik majd az életében, akár külföldi munka is szóba jöhet, de egyelőre nagyon jól érzem magam itt a DUNAFERRR-nél.

A szakmát itt tanultuk meg

Rajcsányi Károly szintén a legújabb fiatal munkavállalók egyike a mechanikaüzemben. Norberttel osztálytársak voltak a Dunaferr-iskolában, néhány nap különbséggel, majdnem egy időben álltak munkába is. Úgy érzi, ő is jól választott a vasműs munkahellyel.
– Amikor nyolcadikban továbbtanulás előtt álltam, többféle szakmának is utánanéztem az interneten, hogy melyiknek mi a tartalma, hogyan épül fel a képzés, és megtetszett a gépi forgácsoló szakma. Mutattam a szüleimnek és édesapám támogatott, szintén jó ötletnek tartotta, de a végső választás az enyém volt. Az iskola számomra nyugodt időszak volt, érdekeltek a tárgyak. De igazából a gyakorlat sokkal jobban izgatott, mint az elmélet, nagyon vártam mindig a tanműhelyes órákat. A mechanikaüzemmel én is nyári gyakorlat során találkoztam először. Tényleg azt mondhatom, hogy az első naptól kezdve segítettek bennünket az itt dolgozó idősebb kollégák. Lényegében a szakmát itt tanultuk meg, amellett, hogy az iskolában is nagyon sok ismeretet megkaptunk az oktatóktól. Mára már szinte mindenkit megismertem az üzemben, szerintem nagyon jól kijövünk a kollégákkal. Sokat beszélgetünk, megfogadom a tanácsaikat. Mindenképpen szeretnék ezen a munkahelyen mindent megtanulni a szakmáról, amit lehet. De azt sem zárom ki, hogy később kipróbálnám magam máshol is. Előbb-utóbb szeretnék majd saját házat venni, családot alapítani. Számomra kicsit nehéz volt a diákélet és utána a felnőtt munka közti átmenet. Mezőfalva-Sismándról busszal járok a munkahelyre, és hát nagyon korai időpont a felkelés… Néhány hete töltöttem be a 18. évemet, januárban kezdtem meg a folyamatos váltóműszakot, amihez azért külön hozzá kell szokni. Bár az a jó, hogy viszonylag sok így a szabadidőm. A legfőbb pihenés számomra a zene, több éve magam is írok és keverek elektronikus zenéket, ezzel teljesen ki tudok kapcsolódni a napi munka után.
Kovács Zsolt, a mechanikaüzem vezetője azt mondja, hogy a felkészítő szakasz után, amikor egy tapasztaltabb kolléga mellett végzik a munkát a diákok és a fiatal szakemberek, az ügyesebbeket próbálják minél előbb „magukra hagyni”. Persze, ha problémájuk van, a művezető vagy a munkatársak segítenek, de az önálló munkavégzésre ösztönözik a fiatalokat. Hiszen úgy fejlődhetnek a legtöbbet, ha saját maguk jönnek rá egy-egy műszaki probléma megoldására és arra, hogy egy bizonyos feladat nehézségi szintje valójában milyen. A munkavégzéssel párhuzamosan természetesen folyamatosan tesztelik az üzemben az elméleti tudást is. Az üzemvezető meggyőződése, hogy aki fiatalként a mechanikában kezdett és jó szakemberré fejlődött, az a világon bármilyen munkahelyen meg fogja állni a helyét a szakmában, akár belföldön, akár külföldön. Aki itt marad, annak pedig biztos munkahelyet kínál ez a szakma. A profi forgácsolók, esztergályosok igazi kihívásokat találhatnak a munkájukban, hiszen akár százmilliós értékű alkatrészeket munkálnak meg önállóan, ami hatalmas felelősség és egyúttal igazi szakmai sikerélmény is lehet.

Szilágyi Irén

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás