Kiemelt hírek

Az első üzemek 65 évére emlékeztek

Március 30-án került sor az OMBKE Vaskohászati Szakosztálya dunaújvárosi szervezetének rendezésében a Dunai Vasmű alkatrészgyártását megalapozó üzemek létesítésének 65. évfordulója alkalmából történő megemlékezésre. Az ünnepi viseletbe öltözött hallgatóság előtt az öntöde és a mechanika üzem vezetői, Hájas Béla és Kovács Zsolt tartottak képekkel illusztrált előadásokat, bemutatva a Gyártó Egység elemeinek fejlődését a kezdetektől napjainkig.

 

Segít a pszichológus

Az ISD Dunaferr drogpolitikájához kapcsolódó cikksorozatunk negyedik részében Rabi Józseffel, a vállalat munkapszichológusával beszélgettünk, aki kötetlen hangnemben adott tanácsokat a problémás helyzetre mind a függő, mind az érintett kollégák, a vezető és a család számára.

A Biztonsági és Védelmi Igazgatóság pályázati felhívást tesz közzé a munkavállalók részére olyan eszköz elkészítésére, amely hatékonyan és jól láthatóan jelzi azt, hogy az adott területen hány napja nem történt munkabaleset. Emellett keresik a 6S-program keretében a legtisztább, legrendezettebb munkaterületeket is.

Problémamentes volt az alapanyag-beszerzés

Lapunk februári számában az ISD Dunaferr Zrt. gyártóműveinek vezetőit kértük a tavalyi év értékelésére. Most Orova Istvánnal, az ISD Kokszoló Kft. ügyvezető igazgatójával tekintettük át a 2016-os évet.

– Az ISD Kokszoló Kft. 2016-ban ünnepelte a dunaújvárosi kokszgyártás 60. évfordulóját, a kft. formában való működésünknek pedig 24. évét zártuk. A kerek évfordulót méltóképpen megünnepeltük.
A tavalyi évről összességében elmondható, hogy az előző évekhez hasonlóan a legkomolyabb problémákat továbbra is a berendezéseink műszaki állapota okozta. Sajnos a szükségesnél jóval kevesebbet költünk az eszközeink felújítására. Ennek következtében a termelőegységek műszaki állapota nem kielégítő, gyakran előfordulnak üzemzavarok, emiatt az év során többször kényszerültünk termeléscsökkentésre. A maximálisnál jóval kevesebb, 894 000 tonnás termelési tervünket kis lemaradással 891 000 tonnára sikerült teljesíteni. Az első fél évben átépítés miatt állt a II-es kohó, ami júliusban kezdett üzemelni, így a kevesebb kohókoksz-termelésnek is csak 60%-át értékesítettük a társaságcsoporton belül. A felszabadult mennyiséget sikerült az exportpiacon eladni, így a kokszkészlet egész évben normál szinten maradt. Az értékesítésünk 6 000 tonnával meghaladta a termelésünket, de a külső kokszpiacon jóval több áru is előnyösen eladható lett volna.
2016-ban egész évben problémamentes volt az alapanyag beszerzése. Nagy eredmény, hogy szénhiány miatt egyszer sem kellett csökkenteni a termelést. A készletszint végig megfelelt a működéshez szükséges mennyiségnek. A korábbi éveknél magasabb szénkészlet és az előrelátó szénvásárlás kedvező hatással volt a gazdálkodásunkra, mivel az év végi, hirtelen és ugrásszerűen bekövetkezett, közel háromszoros szénár-emelkedésnél nem voltunk közvetlenül kiszolgáltatva a piacnak. Az árrobbanás előtti alacsonyabb áron történt beszerzések pozitív hatását 2017 elején is érezhetjük.
Az egyik legkritikusabb termelési korlát korábban a szárazoltó berendezések állapota volt, ezért a biztonságos üzemeltetés és a III. blokk műszaki állapotának megőrzése érdekében ezen a területen jelentős előrelépés történt. 2015 év végén elkészült a II. szárazoltó kazán és a gépészeti rendszerek átépítése, melynek indítása 2016. január közepére húzódott át. Ezt követte 2016-ban a IV. szárazoltó teljes falazatátépítéses felújítása, és kazánjának részleges javítása. A két egység felújításának értéke közelíti az egymilliárd forintot. Terveink szerint 2017-ben a III. szárazoltó falazatátépítéses felújítására is sort kell kerítenünk, mintegy 600 millió forint értékben. Amennyiben az is befejeződik, úgy újra képes lehet a III. blokk nagyobb biztonsággal, maximális kapacitáson termelni.
Jelentős előrelépés történt a veszélyes anyagok tárolását végző tartályparkunk hatósági megfeleltetést célzó felújításában is, közel 200 millió forint értékben. A tartályok felújítását 2017-ben is folytatni kell.
A kamragáz-tisztítás hatékonyságát nyári üzemben javító nagy teljesítményű hűtőgépek beszerzése és a gázhűtés-projekt komplett engedélyeztetési és kiviteli tervezése 2016-ban befejeződött, a kivitelezés megkezdődött. A projekt értéke meg fogja haladni az egymilliárd forintot. A fenti kiemelt projektek mellett az egyéb berendezéseink állapotfenntartó kisebb felújításaira csak kisebb, a 300 millió forintot közelítő keret jutott.
A termelési és eszközfenntartási feladataink egyre súlyosabb kockázatát jelenti a szorító létszámhiány és a szakmailag felkészületlen munkaerő. Ebben azonnali előrelépésre van szükség.
Köszönhetően a piaci viszonyoknak, valamint a takarékos gazdálkodásnak, pozitív eredménnyel zártuk az évet. Az ISD Kokszoló Kft. a 2016. évben 209 millió forint adózás előtti eredményt ért el.


Minden hiba egy keresztrejtvény

Nem egyszer hallottam már a technológiát figyelő, támogató folyamatirányítási eszközökről, de sosem tudatosult bennem, hogy több ezer műszer vesz részt a gyártási folyamatban, legyen szó kokszról, vagy acélról.

Fehér köpeny, finom vonalú, tenyérbe vesző csavarhúzó társult korábban a fejemben a műszerész szakmához. Itt kék munkaruhában, vastag talpú cipőben, olykor vattakabátban, egyujjas hőálló kesztyűben dolgoznak a műszerészek. Szerszámaik között is akad nagyobb csavarhúzó, méretes franciakulcs.

Mérőeszközök minden ponton
– Ma már méréstechnika nélkül minőségi gyártás nem lehetséges – kezdi beszélgetésünket Nagy László méréstechnikai üzemvezető. – A Dunaferr teljes területén működnek irányítástechnikai műszerek. Csak az energiaszolgáltatás területén kétezer mérőkör és mintegy tízezer mérőeszköz található.
Megtudom, hogy északi és déli csoportba osztották be a műszerészeket. Az északiakhoz tartozik az Acélmű és a Hengerművek, a délihez pedig a Nagyolvasztómű valamint az ISD Power.
Valamennyi műszerész jól ismeri a technológiai folyamatot, amelyhez illesztik a mennyiségmérő, a beavatkozó, valamint végrehajtó eszközöket. Többek között hőmérsékletet, nyomást, nyomáskülönbséget, anyagvastagságot és megannyi más dolgot mérnek, figyelnek, szabályoznak, miközben komoly üzemzavart okozhat minden leállás. Állandó délelőttös műszakon túl délutáni, éjszakai, hétvégi készenlétben támogatják a műszerészek a technológia zökkenőmentes működését. Február végéig túl voltak a háromszázadik üzemzavar-elhárításon.
Szakmáról, szükséges tudásról, tapasztalatról beszélgetünk Nagy Lászlóval:
– Valamikor képeztek irányítástechnikai műszerészeket, ma már csak elektrotechnikai műszerészeket oktatnak, majd a szakmát itt tanulják meg a fiatalok. Kell két év, hogy a területen megtalálják a mérőeszközöket, megismerjék a technológiát, megszerezzék a szerelési és üzemeltetési ismereteket.
Adódik a kérdés, van-e valamiféle térkép, amelyen megtalálható az összes eszköz? Mosolyogva válaszol Nagy László:
– A fejünkben van a „GPS”, képtelenség feltüntetni egy „térképen” a több ezer eszközt, amelyek más-más folyamatot, állapotot figyelnek. Feladatunk, hogy naponta végigjárjuk ezeket, ellenőrizzük a jelzett értékeket. Tapasztalat kell ahhoz, hogy lássuk, az eltérő értéket méréstechnikai vagy technológiai hiba okozza. A legegyszerűbb eset, ha egy eszköz meghalt, „elfüstölt”: csak javítani vagy cserélni kell.



Félig acélgyártók

Az északi területen négy műszerész csoport dolgozik, az egyik Pomázi Károly művezető irányításával a konverterüzemben:
– Érettségi után irányítástechnikai műszerésznek tanultam Mádai László és Boór János keze alatt. Első munkahelyem a gyár, ’78-tól dolgozom itt, részt vettem a konverter indításában. Lehet ezt jól művelni, hiszen egy építős, beüzemelős, fejlesztős szakma. Munkánk szorosan kapcsolódik a technológiához.
Kicsit hitetlenkedem, hisz a műhelyben jószerivel csak számítógépek találhatók. Látva kételkedésem, felém fordít egy képernyőt, és elmagyarázza a folyamatosan változó adatsorokat. Megértem, hogy pontosan tudni ezekből, éppen hol tart az aktuális adag acél gyártása.
– Félig acélgyártó vagyok – jegyzi meg. – Ezres nagyságrendben különféle eszközök figyelik, szabályozzák, ha kell, le is állítják a technológiát. Egyre többet kell mérni, egyre pontosabban. Mi is melegben, zajban, porban dolgozunk a technológiával egyeztetve, hol a konverter kazánjánál, hol az üstszárítók tetején. Indulás óta jócskán változott a technológia, példaként említve az üstök szárítását vagy az üstmetallurgiát. A tervezés szakaszában kikérik a véleményünket, hisz nem minden mérőeszköz él itt meg. Nem nagyon akad ma már olyan dolog, amit ne tudnánk mérni. A technológia oldaláról, praktikus megoldást keresünk a fejlesztéseknél, „belebirkózzuk” a tapasztalatainkat.
Az elmondottakat a helyszínen is bemutatja Pomázi Károly. Számomra elképesztő helyeken, a fortyogó anyag közelében is működnek mérőeszközök. Valahol hátul, a konverter fölött, a távadó házban mutat egy majd’ méteres bronzdugattyút, az oxigén gyorszár alkatrészét. Hát, nem hiszem, hogy erről álmodik egy műszerésztanonc… A lándzsával négy fúvókán keresztül, egy perc alatt 375 köbméter oxigént fúvatnak a körtében lévő anyagba. A gyorszár három másodperc alatt zárja, hét-tíz másodperc alatt nyitja az oxigén útját. A hatalmas mérethez aprólékos precizitás társul.


Meglepődöm egy hölgy láttán: Madár Ágnes ’84 óta dolgozik itt műszerészként:
– Vonzó volt a műszerész szakma, gondoltam, tiszta, fehér köpenyben szerelhetek. Mindig is szerettem szerelni. Aztán a Martin-soron kezdtem. Sokat fejlődött azóta a méréstechnika, mindig adódik új kihívás, mindig van mit tanulni. Nincs más pálya, amit szívesen csinálnék. Igen, van amikor be kell mászni kellemetlen helyeken működő eszközökhöz, de ez is hozzátartozik a napi rutinhoz, nem zavar. Az a legrosszabb, ha valamit nem sikerül megoldani. Van olyan eszköz, amely a hetvenes évek terméke. Mi telepítettük valamennyit, ennyi idő alatt megismertem a működésüket. Az eszközök révén mindenről tudunk, ami a gyárban történik, mindent látunk is.


Szélsőséges körülmények között
Villanyszerelő műhelynek nézném a nagyolvasztónál dolgozó műszerészek helyiségét, ha nem tudnám, hogy mi a feladatuk. Vezetékkötegek mellett majd’ félméteres franciakulcsok fekszenek, és a fiókból kilátszó csavarhúzóval sem lehetne zsebórát javítani. Elsőként Semegi Zoltán mutatkozik be, aki ’76-tól dolgozik a gyárban:
– Tanulóként kezdtem, aztán jött a katonaság. Nem akartam visszajönni, a folyami hajózás vonzott, de a feleségem döntés elé állított. Kezdetben minőségellenőr voltam a hengerműben, ott jelentkeztem a műszerész tanfolyamra. Nem gondoltam, hogy a technológiával ennyire együtt dolgozik a műszerész. Kezdetben csak a műszereket láttam. Abban az időben jobban összekapcsolódott a munkaidő és a szabadidő. Jó volt a kollektíva, volt élet, jobban összetartottak az emberek. Volt műszerészbál, műszerész sportbajnokság, nyugdíjas-búcsúztató, szilveszteri buli – idézi fel az emlékeket. Mondataiból kibomlik, hogy ismeri a nagyolvasztó minden egyes darabját. Tudja, hogy melyik szinten milyen mérőeszközök figyelik a technológiát:
– Legalacsonyabban, az aknában három méter mélyen a kábelek és az impulzusvezetékek húzódnak, legmagasabban, negyven méteren a léghevítő kupola hőeleme található. Hideg szélben, mínusz tíz-tizenöt fokban is ki kell cserélni, ha meghibásodott. Egy két és fél méteres kerámia rúdban eresztjük a helyére, mintegy fél óra alatt. Fizikai erő és figyelem egyaránt szükséges. Ezt használjuk – mutat egy egyujjas, hőálló kesztyűt, amelyen jól látszanak az igénybevétel nyomai.
Csatlakozik a beszélgetésünkhöz Békés Attila, akit „Inasnak” szólítanak, lévén ő az egyetlen 40 év alatti a műhelyben. Ő 2000-ben érkezett, akkor még a kohói folyamatirányításhoz:
– Pont egy csapolásra értem ide, gyönyörű volt, megfogott. Öt évet dolgoztam folyamatirányítási technikusként, majd két évre elmentem máshová. Ezután jöttem vissza, de akkor már műszerésznek. Ipari elektronikai technikusnak tanultam, szeretem a szakmámat. Ez egy szélsőséges környezet, minden nap egy új kihívás. Több éven át figyeltem, míg megjegyeztem a műszerek helyét. Többet közülük nehéz megközelíteni, gázban, porban, melegben. Nekünk is van műszerünk, személyi tartozék – mutat egy apró kütyüre, ami a szén-monoxid koncentrációját méri. Ha kiakad, otthagyunk csapot-papot és futás!
– Párban dolgozunk – teszi hozzá Szappanos Ferenc művezető, aki huszonöt éve a papírgyárból jött át. Ott is a technológiához telepített műszerekkel foglalkozott – Rádió- és tévéműszerész az alapszakmám, ma ez a hobbim. Itt a technológiai ismeret az alap, tudnunk kell, hol, mikor, mit és hogyan szerelhetünk. Nekünk még a kohó is leáll, forrószél-hőelemet üzem közben nem lehet cserélni. Emlékezetesek az átépítések. Módosul a technológia, új eszközöket építünk be, mint például az oxigén-befúvatást, vagy a vízmennyiség-mérést. Nagyon szeretem az újdonságok szerelését. A régiek karbantartása sem rutinszerű, minden hiba egy keresztrejtvény. Jó érzés az okokat megfejteni. Sikerélmény, ha jól működik minden és nincsenek elvarratlan szálak.
Megmutatják a Nagyol­vasztómű elképzelhetetlen zeg­zugaiban működő műszereket, nyomásmérő csonkokat, hőelemeket. Nem teszem próbára az ügyességemet, nem követem őket mindenhova. Így is pontosan érzem kölcsönös egymásrautaltságukat.


Kaszás Éva

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás