UTÓPIA ÉS VALÓSÁG

Izgalmas nemzetközi konferenciának adott helyet a Dunaújvárosi Főiskola május 21-22-én „Ipari városok a népi demokráciákban 1945 után” címmel. A világ számos pontján érdeklődnek művészettörténészek, történészek, szociológusok, filozófusok, közgazdászok az új városok létrejöttének körülményei iránt.

A rendezvényen csaknem húsz ország kutatói mutatták be többéves munkájuk összegzését. A megnyitón Molnár Mihály, a Bors Művészeti Alapítvány kuratóriumi elnöke, a konferenciát szervező Pepper Art Projects nevében köszöntötte a résztvevőket és a vendégeket. 

Bevezető előadásában Jérome Bazin francia történész egyik kutatási témája, a Dunaferr gyártörténeti gyűjteménye kapcsán elmondta, hogy milyen gazdag anyagra, valóságos aranybányára bukkant. Hatalmas teremben rengeteg, még ki nem kutatott forrás található, közöttük iratok, képek, filmek. Valamennyi arról szól, milyen összetett volt a szocialista társadalom. A kutató utalt a gyökerekre, a szovjet iparosításra, melynek egyik eleme volt több mint kétezer „szocgorod” felépítése. Bár a szovjet hatalom 1945 után uniformizálta Kelet-Európát, mégsincs modellje ezeknek a városoknak. Mutatott egy térképet ’83-ból, amelyen Dunaújvárost, mint mintavárost láthatjuk.
A konferencia első panelje a szovjet know-how-t járta körbe. Érdekes volt hallani a tömeges városépítésekről, melyekben a középületek uniformizált tervek alapján készültek. Moszkvában 1935-ben fektették le azt a tizenhat alapelvet, amelyek szerint az építészek dolgoztak. Kihatott az akkori időszakban született historikus stílus a ’45 utáni kelet-európai városépítésekre. Szó volt építészeti vitákról, a modernizmus új megközelítéséről, a húszas-harmincas évek tapasztalatainak újragondolásáról.
Köszöntötte a konferencia vendégeit Cserna Gábor polgármester is. Hangsúlyozta a nemzetközi párbeszéd elindulásának fontosságát, s azt is, hogy szükségesnek tartja feltárni, melyek a múltunk jelenbe és jövőbe mutató művészeti értékei. Megjegyezte, a város nem tagadhatja meg szocreál örökségét. Végül röviden ismertette a város fejlesztésével kapcsolatos munkákat.
A konferencia második paneljének előadásai esettanulmányokon elemezték, hogyan néznek ki a szocialista városok. Milyen a városok szerkezete, a kapcsolata az iparral, a természeti környezettel, milyenek az épületek. Az építészet és a várostervezés kapcsán több, világszerte elismert építész munkáját is bemutatták, közöttük a cseh Jiri Kroha és a magyar Weiner Tibor terveit, azok megvalósulását. Dunaújváros építészetét Végh Árpád, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója mutatta be.
Érdekes témát feszegetett a harmadik panel a munkásosztály formálódásáról az új típusú városokban. Elemzéseikben azt mutatták be a kutatók, hogyan teremtette meg a városokat a lakosság. Kik, honnan, hogyan jöttek az új városokba? Szó esett az új városok kapcsolatairól, együttműködéséről is. Az előadók az ideális szocialista város modelljét is bemutatták példákon keresztül. Ebben a panelben ismertette a Dunaferr gyártörténeti archívumában őrzött brigádnaplókkal kapcsolatos kutatásait Nagy Annamária, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészettörténésze. Érdekes volt látni a kulturális eseményekkel kapcsolatos bejegyzéseket, az ünnepek ábrázolását, a naplók sablonos szerkezetében a színes, egyedi tartalmat, az erőfeszítést a pozitív kép létrehozására.
Összegzésként számos, továbbgondolásra érdemes kérdés vetődött fel a kutatók nemzetközi platformján: kapcsolatok az új és régi városok között, a sötét legendák és pozitív benyomások ellentmondása, a továbbfejlődés lehetősége, a drámai változások feldolgozása.

Üdítően hatott a konferencia fiatalos hangvétele, a kutatók tabuk nélküli, őszinte párbeszéde. Persze, ha az átlagéletkort valaki kiszámolta volna, aligha haladta volna meg sokkal a harmincat. Kíváncsivá tett, honnan ez az eleven érdeklődés egy letűnt korszak iránt? Erről kérdeztem a Franciaországból érkezett Jérome Bazint, az Université de Paris-Est, Créteil történészét, a konferencia egyik szervezőjét.
– A mi életünk már nem kapcsolódott a kommunista korszakhoz. Történészként archívumokban dolgozom, jártam több kelet-európai városban, Eisenhüttenstadtban, Nowa Hutában. Mindegyik város más és más, közöttük Dunaújváros első benyomásra egzotikusabbnak tűnt. A vasmű gyártörténeti gyűjteményét igazán reprezentatív térben helyezték el. Nem is értem, miért nem használják közösségi célokra? Kár, hogy az archívumot jelenleg nem gondozzák, pedig rengeteg érték található benne.

Pezsgő tudományos munka folyt két napon át Dunaújvárosban. A világ legkülönbözőbb pontjairól érkezett kutatók adtak számot egymásnak a múlt században épített ipari városokról összegyűjtött ismereteikről. Adódott a kérdés Molnár Mihály felé, miért pont városunkban rendezték meg ezt a rangos nemzetközi találkozót?
– Személyes érintettség vezetett a téma felkarolásához. Nagyvenyimről származom, édesapám a vasmű gumijavítójában dolgozott. Fontosnak tartom a város és a Dunaferr építésének történelmi feldolgozását. Felnőtt itt már egy-két generáció, és nem tudják, hol élnek, mintha múlt nélküli lenne a város. Hazánkban kevés embert érdekel a szocialista időszak, miközben külföldön egyre több kutató foglalkozik a korszakkal. Úgy gondoltam, egy nemzetközi konferencia megrendezésével, külföldiek bevonásával „divatba hozható” a város, és vele együtt a vasmű szocialista történetének kutatása.

K. É.

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás