FOLYTATÁSBAN REMÉNYKEDVE

Négy évtizeddel ezelőtt rendezték meg az első vas- és acélszobrász alkotótelepet Dunaújvárosban. A Dunaferr-Art Dunaújváros Alapítvány kurátorai a jubileumra készülnek.

Abban a korban kezdte meg működését a dunaújvárosi vas- és acélszobrász alkotótelep, amikor a kultúrpolitika az úgynevezett „3T” (tilt-tűr-támogat) mentén szabályozta az alkotás folyamatát is. Némiképp „szemben úszva az árral” például annak a Galántai Györgynek a pályamunkáit fogadta el több alkalommal is az ítész Művészeti Tanács, aki az aktuális kultúrpolitika szerint csupán a „tűrt” kategóriába tartozott. Három nagyméretű szobra, a Jövőbejárat, a Félix=Viktória és a Lemezplasztika is a Dunai Vasmű üzemeiben, hozzáértő szakemberek közreműködésével készült el.
Miként nem kevésbé érdekes annak az Ingo Glassnak Alfa+Omega című munkája sem, aki a romániai diktatúrából menekülve döntött úgy, hogy a Duna partjának több pontján, több országban hagyja ott a keze nyomát – szobor formájában. Ily módon a művésztelep egyik nagyszerűsége éppen abban állt, hogy kitörési lehetőséget kínált a kor kultúrharcának ízlésbéli kényszerűségéből. A pentelei fennsíkon nem csupán egy sajátos kultúra teremtődött, hanem a kortárs képzőművészet jelentős alkotásait felvonultató szoborpark is létrejött. Időtálló anyagból, időtálló térben állnak a maguk formai sokszínűségével a művek, négy évtized alatt különlegessé téve a Duna-parti arborétumot.
Az alapítvány kuratóriumának elnöke, Várnai Gyula Munkácsy Mihály-díjas képzőművész a jubileumi előkészületekről a következőt mondta:
– Kisplasztikai kiállítás keretében, történeti dokumentációkkal, fotókkal idéznénk fel a négy évtizedet, kiegészítve fémzenei koncertekkel és visszaemlékezős beszélgetésekkel. A jubileum arra is alkalmat teremt, hogy tudatilag közelebb hozzuk az itt élőkhöz az alkotásokat.
A kurátorok remélik, hogy lesz még alkotótelep váro­sunkban. Kisplasztikai biennálék megszervezése és lebonyolítása lebeg a szemük előtt, a meglévő mecénások körének szélesítésével. Felmerült a Dunaújvárosi Építészeti Emlékek Tanútjának mintájára a Szoborparki Tanösvény létrehozásának ötlete is.
– Az alkotótelepek fő célkitűzése az útkeresés és az új anyagokkal történő kísérletezés volt. A dunaújvárosiba később bekapcsolódó művészek az elődeiknél már sokkal tudatosabbak voltak, őket már a gyári, üzemi feltételrendszer és a fémmegmunkálás egyaránt vonzotta – meséli Klein András Miklós korábbi kuratóriumi elnök, aki a művésztelep nemzetközivé válásától, 1983-tól szervezte az alkotótelepeket. – Kezdetben az alkotótábor meghívásos alapon működött, a főiskola a művészek rendelkezésére bocsátotta az öntőműhelyét, Borovszky Ambrus pedig az anyagellátáshoz járult hozzá. Nemzetközivé válását követően pályázat útján lehetett bekerülni. Alkalmanként negyven-ötven művész pályázott, végül négyen-öten vehettek részt egy-egy alkotótelep munkájában. A Képzőművészeti Lektorátus zsűrijén túljutott alkotások kerültek legyártásra az üzemi szakemberek közreműködésével. A Dunai Vasműben az üzemfenntartás öntöde-, mechanika-, és lakatosüzemében folyt a munka, de előfordult az is, hogy az acélszerkezet-gyártó üzemben, a hengerműben, vagy a kohó karbantartó részlegénél. Az adott feladathoz a gyáregységek vezetői a legjobb szakembereket biztosították. Az acélszobrok végső formájába nagyon sok ember munkája, tudása is belekerült. A záró kiállításokon ők is jelen voltak, így nem számított ritkaságnak a nyolcvan-százfős összejövetel a Bartók Színházban, az Uitz-teremben, vagy a Munkásművelődési Köz­pontban. Hathetes volt a szobrásztelep, az ötödik hét végére elkészültek a szobrok, a művészek kiválasztották azok végleges helyét, és a Partvédelmi Vállalat segítségével kerültek helyükre az alkotások. A pályázati kiírásban egy köztéri munka és több kisebb mű elkészítése szerepelt. A kisebbeket állították ki a dunaújvárosi csoportos tárlaton. Sokáig kizárólagosan vasban és acélban gondolkodtak, mígnem felmerült az igény az egyik alkotásnál a vasbetonnal történő kombinációra is.
A rendszerváltás alapítványi formába terelte az alkotótelep működését, létrehozták a Dunaferr-Art Dunaújváros Alapítványt. A város 500 ezer forintot adott az induláshoz, a vasmű 1 milliót. 2000-ben rendezték meg Dunaújvárosban az utolsó alkotótelepet. Összesen 12 alkotótelepen 45 művész 63 köztéri alkotást hozott létre a négy évtized alatt, örökérvényű lenyomataként annak, hogy milyen színvonalas kortárs képzőművészeti élet valósulhatott meg a város és a vasmű összefogásával. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2011-ben államilag védett tárgyegyüttessé nyilvánította a szabadtéri szoborparkban fellelhető alkotásokat.

Szente Tünde

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás