Tegeződés, avagy magázódás a munkahelyen
Karinthy Frigyes „Tegezés” című jelenetén jót mosolyoghatunk a tegeződést, magázódást illetően kialakult meglehetősen zavaros viszonyokról.

Az irodalmi remek megszületése óta szép számmal születtek figyelemre méltó publikációk, ilyen például Kelemen Gabriella: Ne haragudj, magázódhatnánk? című cikke, avagy Raátz Judit gondolatai: A kikopik-e a magázódás a nyelvünkből? – felvetésre.

Utóbbi szerző ugyanis egy beszélgetős rádióműsorban kifejtette, hogy az interneten történő kommunikáció miként hat a szóbeli kommunikációnkra, hiszen az online térben szinte csak a tegezős forma létezik. A nyelv bizonyára talál majd megoldást arra, hogy különbséget tegyen tegezés és tegezés között, miként azt meg is tette a XVI. századig, ameddig a magyar nyelvben csak a tegező forma létezett.
Szerencsére, ma sem jogosít fel a tegezés a bizalmaskodásra és az udvariassági formulák elhagyására, annak ellenére, hogy lassan már mindenki mindenkivel tegeződik. Például egy cégnél az egy osztályon, egy üzemben dolgozók a közvetlenebb munkakapcsolat és a hatékonyabb munkavégzés érdekében többnyire tegeződnek. Egyesek úgy vélik, ennek legnagyobb veszélye, hogy hamarabb kicsúszik a szánkon néhány keresetlen szó.
A munkahelyen a nők a nőkkel, a férfiak a férfiakkal általában automatikusan tegeződnek, ami alól kivétel a nagyobb kor- és státuszbeli különbség. A „Ki ajánlhat fel tegeződő viszonyt?” kérdésre a protokoll-irodalom válaszai a következők: Az idősebb fél a fiatalabbnak, a nő a férfinak, a felettes a beosztottjának ajánlhatja fel, hogy tegezzék egymást. A hivatalos megszólítási formulák is érdekesen alakultak. A férfiaknál az „úr”, az „uram”, a „kolléga” megszólítás a helyénvaló, míg nők esetében az „asszonyom” bizonyos életkor után mindenkit megillet, de bátran folyamodhatunk a szép, régi „hölgyem” kifejezéshez is. Kissé furcsán hat, mégis elterjedt a hivatali levelezésben az „úrhölgy” megszólítás. Az „ön” számít manapság a legudvariasabb formulának, megkülönböztetett tiszteletet fejez ki. A „tetszik”-elés cseppet sem bántó, meglehetően gyakori a köznyelvben.
Ami pedig a tegező köszönést illeti, a „szia”, a „szervusz” a latin servus humillimus sum kifejezésből származik: „legalázatosabb szolgája (vagyok) az úrnak” jelentéssel. Rövidített változatát, az „alászolgálja” köszönést már csak a szépirodalomból, vagy éppen klasszikussá vált kabaréjelenetekből ismerhetjük.
Szente Tünde

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás