Az erejüket vesztett kavicsok
A vitát legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, hogy az érvek ütköztetése a másik meggyőzése céljából. Több társadalomtudomány foglalkozik vele, így például a politika, a retorika, a filozófia, az etika, a jog, a kommunikációelmélet, s nem utolsó sorban a pszichológia.

 

Erkölcsi szabályait nevezzük vitakultúrának, amelyben állítólag mi magyarok nem állunk magas szinten. A vita során a résztvevő felek érvelnek. Az érvelés célja véleményünk elfogadtatása, vitapartnerünk meggyőzése. A vita során megvédjük álláspontunkat, illetve megcáfoljuk a másik érveit.
Csepeli György szociálpszichológus írja „A hétköznapi élet anatómiájában”, hogy az alacsony önértékelésű emberek kiszolgáltatottabbak, hajlamosak a konformitásra, a behódolásra. A vélemény­változtatás csoport­helyzetben könnyebb, mint egyéni helyzetben, ahol az egyén óvatosabb. A meggyőzés új és ismeretlen dolgok, valamint a határozatlan vélemények kapcsán könnyebb. A meggyőzés eszközei közé sorolja, hogy az egyénnek tudnia kell önmagát a befogadó szemével látnia. A hitelességhez a közlőnek hozzáértőnek és megbízhatónak kell lennie. Nem elhanyagolható szempont a közlő szándéka sem, amely lehet önzetlen, avagy üzleti alapú.
A Barta Tamás és Kris­tály Mátyás szerkesztette „Vál­lal­kozáslélektan” című kötetben érdekes kísérletről olvashatunk: közönséges kavicsokat úgy adtak el, hogy azt mondták, a tengerpart hangulatát árasztják magukból a lakásban. Sokan megvásárolták. Három hónappal később értesítették a vevőket, hogy a kavicsok elvesztették „erejüket”, de tengerparti környezetben újra „feltöltődnek”. Többen elküldték a kavicsokat „nyaralni”… Vizsgálatok bizonyítják, hogy az emberek két ezred része, tehát minden 1000 emberből 2 a legképtelenebb dolgokat is elhiszi, s a kínált illúziókeltő portékát megveszi. Az úgynevezett ösztönkiváltó mechanizmusokra épít többek között a játékipar. A vágyvezérelt gondolkodással élnek vissza akkor is, amikor a siker, az egészség, a szépség, a pénz, a boldogság ígéretében üzletet ajánlanak a hiszékeny embereknek.
Az élet minden területén előfordul vita, akár önmagunkkal is vitatkozunk. Bizonyos helyzetekben azonban nincs helye a vitának. Ezek közé sorolják például a vendéglátást, ahol „a vendégnek mindig igaza van!” A kereskedelemhez kapcsolódik a következő dialógus: – Tudja, ki vagyok? – kérdezi a vevő a kereskedelmi alkalmazottól. – Én a Vásárló vagyok! – felel meg saját kérdésére, meg sem várva a választ... Hasonlóképp nem tanácsos vitatkozni a diáknak/szülőnek a pedagógussal, a betegnek az orvossal, az alkalmazottnak a tulajdonossal, a beosztottnak a főnökkel.
A vita menete a konfrontációs, a nyitó, az érvelési és a záró szakaszra bontható. A véleménykülönbségek felszínre kerülése után hangzanak el a vitatott állítások. Az érveléskor a felek megfogalmazzák kritikai ellenvetéseiket. Ezek visszaverését, vagy elfogadását követően a vita záródhat kompromisszummal, vagy sikertelenül. Vitás kérdések eldöntésénél, mind a munka világában, mind pedig a magánéletben, egyre elterjedtebb szolgáltatás független, segítő szakember, döntőbíró vagy mediátor bekapcsolása.
Sz. T.

Keresés

 Dunaferr Magazin

Kapcsolat

  • 2400 Dunaújváros, Vasmű tér 1-3
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • 06 25 584 000

Időjárás